Csath Magdolna professzorasszony a Pázmány Péter Katolikus Egyetem keretében működő Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Gazdaságfejlesztés- és Kisvállalkozás-kutatási és Továbbképző Intézet vezetője. Arról kérdeztük, vajon a kisvállalkozások milyen szerepet töltenek be a mai magyar gazdaságban, és van-e létjogosultsága a keresztény szellemű, a szubszidiaritás szem előtt tartásával a közjóra törekvő gazdasági gyakorlatnak?
Az úgynevezett rendszerváltozás idején az addigi állami tervgazdálkodást felváltotta a piacgazdaság. A politikai deklarációk szociális piacgazdaságról beszéltek, amelynek valóban jelentős múltja van Nyugat-Európában, elsősorban Németországban, de a magyar valóság más képet mutatott. A gazdasági folyamatok inkább a liberális kapitalizmus kezdeti időszakára emlékeztettek és emlékeztetnek sok vonatkozásban még ma is. Ilyen körülmények között milyen esélyét látja annak, hogy a gazdasági életben érvényesüljenek az Egyház társadalmi tanításában megfogalmazott elvek?
A rendszerváltás Magyarországon valóban csak szavakban jelentett a szociális piacgazdaság felé való elindulást. Ugyanis a szociális piacgazdaság azt jelentette volna, hogy a gazdaságban tisztességes verseny uralkodik, előre jutni teljesítménnyel, minőségi munkával lehet, a cégek közötti viszonyokat pedig a verseny mellett a tisztesség, az üzleti etika érvényesülése jellemzi. Mindeközben a társadalom arra is figyel, hogy a gyengék, a versenyből kiesők, az önhibájukon kívül bajba kerülők ne sodródjanak az út szélére, ne induljon el jelentős szétszakadás a társadalomban. Ezeket az elveket elsősorban az NSZK első kancellárja, Konrád Adenauer és utóda, Ludwig Erhard CDU-s politikus fogalmazta meg, és próbálta a gyakorlatban is bevezetni. Fontos eleme volt még ennek a gazdasági ideológiának a nagycégek, nagybankok túlhatalmának korlátozása, mindenféle kartellek, cégcsoportok kialakulásának megakadályozása.
Mindezekkel szemben Magyarországon, ahogy akkor fogalmaztak az emberek, az jutott gazdasági lehetőséghez, az tudott „privatizálni”, olcsó állami pénzhez jutni, hogy cégeket felvásároljon, aki „jó időben volt jó helyen”. Ez tette lehetővé az un. „spontán privatizációt” is. Az átalakulás így nemzetstratégia nélkül, egy szűk érdekkörön belül zajlott le, aminek tragikus következménye lett nemcsak a magyar gazdaságra, hanem a társadalomra nézve is. Ennek a folyamatnak a tényeit gyűjtöttem össze a Rendszerváltás a gazdaságban, avagy hogyan tűnt el a magyar ipar? című könyvemben. (Kairosz, 2015).
Nem csoda, hogy az óriási lelkesedést felváltotta a kiábrándultság, később a cinizmus és a hitevesztettség. Gyengült a bizalmi szint és az együttműködési hajlandóság, ami pedig szükséges lett volna egy sikeres gazdaság építéséhez. A rendszerváltás „árnyéka” pedig máig ránk vetül. Ellentétben a szociális piacgazdaság indokolt értékrendjével, amely a helyi kisebb cégek tisztes és etikus versenyének fontosságát hangsúlyozza, Magyarországon megnőtt a nagy-, többségében külföldi cégek szerepe a gazdaságban. Ezek árnyékában pedig a nemzeti kisvállalkozások, amelyek egy erős polgári réteg kialakulását segíthetnék, elhalványult. A problémákra annak idején, 1997-ben már a Magyar Katolikus Püspöki Kar Igazságosabb és Testvériesebb világot! című körlevele is figyelmeztetett.
Ennek ellenére a gazdaságpolitika központjában azóta is a minél több külföldi cég becsábítása áll, pedig az „importált tudással” nem lehet erős nemzetgazdaságot építeni. Már csak azért sem, ami senki számára nem lehet titok, hogy a külföldi cég költséget minimalizálni jön Magyarországra, és az itt megkeresett profit jelentős részét haza is viszi. Azaz, ez a profit nem járul hozzá a magyar polgárosodáshoz. A külföldi cégek betelepedését ösztönző állami kiadások esetén pedig fel kellene tenni a kérdést, hogy azok nem hasznosulnának-e a gazdaság sikeressége szempontjából jobban, ha a hazai kisvállalatok megerősödését segítenék? Ezen cégek esetén a közjó szolgálata, a családi kisvállalkozásokon keresztül az erős, a „sziklára és nem homokra” építő, hosszútávú gondolkodás, a környező közösség fejlődéséért való felelősségvállalás is jobban megvalósulhatna.
A mikro-, kis- és középvállalkozások milyen helyet foglalnak el a mai magyar gazdaságban? Mennyiben látszanak életképesnek a multinacionális vállalatokkal szemben?
A kérdés megválaszolásához szeretnék néhány statisztikai adatot segítségül hívni. Az Eurostat 2018. évi adatai szerint Magyarországon a teljes üzleti szférában működő kisvállalati (KKV) szektor, amely magában foglalja a 0-9 fő között foglalkoztató mikrocégeket, a 10-49 fő között foglalkoztató kiscégeket és az 50-249 fő között foglalkoztató közepes méretű vállalkozásokat, az összes cég 99,85%-át teszi ki, és a munkavállalók 68 %-át foglalkoztatja. Abszolút értékkel mérve összesen 599 547 cégből 598 606 a teljes kisvállalati kör, és 941 cég képviseli a nagyvállalati szektort. Ha pedig kiemeljük a korunkban az egyik legfontosabb tekinthető ágazatot, az infokommunikációt, akkor hasonló értékeket tapasztalunk. A cégek számát tekintve az összes cég kb. 7,6%-a működik ebben az ágazatban, amelynek 99,9%-a a KKV szektorba tartozik, és a munkavállalók 68,7%-t foglalkoztatja. Azt láthatjuk tehát, hogy a cégek számát tekintve a KKV szektor, azon belül pedig a mikrocégek arány nagy, és a foglalkoztatásban is jelentős szerepet vállalnak. Életképességüket nagyban befolyásolja az üzleti környezet, illetve az, hogy maguk a cégek mennyire korszerű termékeket, szolgáltatásokat állítanak elő. Ami az üzleti környezetet érinti, egy felmérés szerint (Jelentés az állam versenyképességet javító, vállalkozóbarátibb üzleti környezet megteremtését célzó, szükséges és lehetséges feladatait vizsgáló kutatásról. NKE, 2017. Csath M. et al.) a bürokrácia mértéke sokkal jobban terheli a kisvállalkozásokat, hiszen sokkal kevesebb emberrel kell eleget tenniük a kötelezettségeknek, mint amennyivel a nagyvállalkozások rendelkeznek.
Sérelmezik továbbá, hogy a pályázati rendszer is túl bonyolult számukra, az elbírálás nagyon lassú és nem mindig egyértelmű a követelményrendszer sem. Azt sem értik, hogy a külföldi befektetők esetén miért jellemző a beruházási összeg jelentős részének, gyakran több, mint 25 %-ának a magyar állam által való megfizetése, miközben a magyar kisvállalkozásoknak inkább a kedvező, de visszafizetendő hitelek felvételét javasolja az állam. Ne feledjük, a költségvetésből adott támogatás a nemzeti vagyon része, az többségében a magyar emberek ÁFA, személyi jövedelemadó és egyéb adóbefizetéseiből származik.
Ami pedig a cégek tevékenységét illeti, nagyon vegyes a kép. Megtalálhatók közöttük a nagy tudást hasznosító kutató-fejlesztő kisvállalkozások és az éppen talpon maradni képes, a lakosságnak dolgozó szolgáltató kisvállalkozások is. Az általános kép szerint alacsony a KKV szektorban az innovativitás, és kevéssé jellemző a bizalmon alapuló együttműködés, mint a nálunk fejlettebb országokban, például Ausztriában. Mivel a pálya nálunk a nagyvállalatok felé lejt, ezért a kisvállalati kör – bár számosságát tekintve nagy – kevéssé képes arra, hogy annyira megerősödjék, hogy a nemzetközi piacokon is sikeres szereplővé válhasson. Pedig ez az az üzleti kör, amelyik beágyazott a környezetébe, a megtermelt nyereséget itthon költi el, és nagyon gyakran olyan embereknek is munkát tud adni, akiknek máshol nem lenne lehetősége elhelyezkedni.
Milyen keresztényi értékeket képviselnek – képviselhetnek – az említett vállalkozások a társadalom életében?
Keresztény értékeket, szerintem, minden üzleti vállalkozás képviselhetne. Az azonban, hogy a gyakorlatban mit képvisel, elsősorban a tulajdonosokon, azok értékrendjén múlik. A világban vannak keresztény értékek mentén működő nagyvállalkozások is, bár nem ezek a tipikusak. A nagyvállalat ugyanis egy „globalizációs termék”, amely általában úgy definiálja önmagát, hogy célja a maximális profit termelése azáltal, hogy az egyes tevékenységeket ott végezteti el, ahol azokat a legolcsóbban lehet. Így alakulnak ki a nagy nemzetközi értékláncok, amelyek közül többnek Magyarországon is van összeszerelő üzeme. Az összeszerelő üzem lényege a minél kevesebb emberrel, minél alacsonyabb bérért, minél hatékonyabban végzett munka. Ha pedig valami változás következik be, akkor az első lépés a munkavállalók számának csökkentése.
Visszaemlékezhetünk néhány ilyen fájó lépésre. Ilyen volt például, amikor a nem kevés állami támogatást kapott Nokia cég először leépített, majd 2014-ben végleg bezárt, és elbocsátotta az összes munkavállalóját. Ez akkor 1620 embert érintett. Nemzetközi elemzések bizonyítják, hogy a legnagyobb gazdasági válságok idején is a kisvállalkozások azok a cégek, amelyek leginkább igyekeznek megtartani a munkavállalókat, hiszen hosszabb távra gondolkodnak, és nem elsősorban az azonnali profitmaximalizálásra való törekvés jellemzi viselkedésüket. Ezt a szemléletet, viselkedésformát a gazdaságin túl a társadalmi fejlődés, a fenntarthatóság érdekében az államnak is támogatnia érdemes.
Természetesen a kisvállalkozás is profitorientált, a piacon versenyez, és jó eredményeket akar elérni. De ezt nem mások kárára, nem a vevők és a munkavállalók rovására teszi. A marketingben is a potenciális vevőkkel szembeni tisztelet vezérli, ellentétben az olyan szemlélettel, amit például a Csak a profit számít (Sergio Zyman, Perfekt, 2001) könyv ajánl: „Ha az emberek napközben böjtölnek, akkor adj el nekik éjjel”.
A társadalmilag felelős, etikus, valamint a teremtett környezetet és embert tisztelő, fenntarthatóságra törekvő vállalkozás úgy követi a keresztény értékeket, hogy közben anyagilag is sikeres tud lenni. Sőt, megkockáztatom, hosszabb távon az ilyen vállalkozás kivívja a vevők és a munkavállalók megbecsülését, és ennek következtében sikeres lesz a piacon is.
Vannak-e a vállalkozásoknak olyan specifikus sajátosságaik, amelyek segítségével az Egyház szociális tanításának szellemében erősíthetik a társadalom szövetét, és hozzájárulhatnak egy szilárd polgári társadalom megalapozásához?
Talán azt hangsúlyoznám először, hogy úgy kezeli a munkavállalóit és a vevőit, ahogyan szeretné, hogy őt kezeljék. Tiszteli az emberi személy méltóságát, szolidáris másokkal, a közösség részeként végzi a munkáját, tisztességesen fizeti a munkavállalóit, és lehetővé teszi számukra a folyamatos fejlődést, valamint indokolt áron árulja termékeit és szolgáltatásait. A vállalkozás biztonságot, kiszámíthatóságot sugall a munkavállalók és a vevők felé egyaránt, a környezetében vigyáz az emberi és a természeti értékekre, azok gyarapodását lehetőségei függvényében támogatja. A cégben kulcsérték az integritás, a becsületesség, szavahihetőség.
A keresztény szellemiségű vállalkozás csak etikus és biztonságos termékeket gyárt, vigyáz a minőségre, és partnernek tekinti munkavállalóit, beszállítóit és vevőit. A versenyben tiszteletben tartja a szabályokat, versenytársait jobb termékkel, szolgáltatással és nem tisztességtelen módszerekkel akarja legyőzni. Takarékoskodik az anyaggal, az energiával, nem termel feleslegesen hulladékot, hozzájárulva ezzel az erőforrások jobb hasznosításán át a környezeti fenntarthatósághoz. Tulajdonképpen úgy lehetne összefoglalni, hogy gondos gazda módjára gazdálkodik, a hosszútávú értékeket keresi és nem az üveggyöngyöket.
Az Ön által vezetett Intézet milyen konkrét kutatási terv szerint végzi majd a munkáját?
Az Intézet legfontosabb céljának ezen értékrend terjesztését, népszerűsítését tartja. Ezt azonban nemcsak elméleti szinten, publikációk segítségével szeretné végezni, hanem kapcsolatot keres kisvállalkozásokkal, és a velük való egyeztetésekkel, beszélgetésekkel, valamint a jó példák összegyűjtésével és közreadásával szeretné „élesztőként” segíteni, hogy a vállalkozói értékrendben és magatartásban egyaránt minél jobban elterjedjenek a keresztény értékek.
A későbbiekben, tapasztalataink alapján, szeretnénk egy tankönyvet is elkészíteni, illetve egy olyan tárgyat is kifejleszteni, amelynek oktatása a fiatalok körében, főleg ha vállalkozói életpályára készülnek, jó megalapozásként szolgálhat. Végül szeretnénk nemzetközi jó tapasztalatokat is gyűjteni azokban az országokban, amelyekben jellemzőbb lehet a keresztény értékrendű vállalkozás, köszönhetően a kevéssé viharos történelemnek és ezért stabilabb értékrendnek.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
