Nagy Csomor András küldetésének tekinti, hogy minél több emberhez juttassa el a magyar népzenét és a kávéházi cigányzenét, ugyanis meggyőződése, hogy mindkettő mélyen gyökerezik a kultúránkban. Ha pedig éppen nem zenél, akkor a jogtudomány rejtelmeibe merül bele, újságot ír vagy éppen a jövő egyetemistáit készíti fel az előttük álló megmérettetésre.

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Van valamilyen családi kötődésed a népzenéhez? Miért pont a hegedűt választottad?

Igen, a szüleim a pozsonyi egyetemi éveik alatt táncoltak az Ifjú Szívek és a Szőttes néptáncegyüttesekben, mindketten nagyon muzikálisak. Tizenkét éves koromig nem is igazán hallottam mást, mint népzenét. Hat-hét éves lehettem, mikor betörtek az autónkba, és ellopták az autórádiót. Aznap utaztunk a nagyszülőkhöz, így a két órás utat végigénekelte a család. Édesapám harmincegynéhány évesen elkezdett hegedülni, és amikor hat éves lettem, én is kaptam egy hegedűt. Később az öcséim is kaptak egyet-egyet. Az idősebb, István, a Zeneakadémia klasszikus tagozatára készül, Márton pedig a Táncművészeti Egyetemre jár. Az elején édesapámtól, valamint autodidakta módon tanultam hegedülni, majd később két tanárom volt. Népzenére Alt István okított, később pedig az a megtiszteltetés ért, hogy Ifj. Sárközy Lajostól vehettem órákat.

Hogyan jött létre a zenekarod? Mióta játszotok együtt?

Két zenekarban zenélek. A régebb óta működő formáció az Estendon zenekar. Akkoriban még a Vidi FC utánpótlás csapataiban fociztam, de már kifelé állt a szénám a klubból. Ebben az időszakban hívott fel egy gyerekkori jóbarátom, Saróka Vajk Attila, akivel korábban együtt néptáncoltunk, hogy „tudja-tudja, focizom, edzések vannak, nem érek rá, de mégis, nem szeretnék-e zenekart alapítani vele?” Valahogy így indultunk el 2015 őszén, és azóta már a harmadik kislemezünk jön ki. A másik zenekar, amely elnevezésében a prímás hagyományokat követi, Nagy Csomor András és zenekara névre hallgat. A zenekarral a Kárpát-medence zenei hagyományaira építve próbálunk egyéni stílusban megszólalni. A cél a népzene, a kávéházi cigányzene és még sok más világzenei műfaj saját képünkre formálása anélkül, hogy a műfaj lényeges tartalma sérülne. Mindezt színpadképes, szakmai és laikus közönségnek is befogadható formában szeretnénk megvalósítani. A cél az, – és ez egyben a szívügyem is – hogy azt a páratlan kulturális örökséget, amit kaptunk, minél szélesebb körben kedveltté tegyük, és valamilyen módon az igényesebb zenefogyasztásra ösztökéljük az embereket.

Melyik volt a legnagyobb színpad, ahol felléptetek?

Budapesten az A38 Hajó és az Akvárium Klub. De volt koncertünk Prágában, Pozsonyban, Lengyelországban, vagy éppen Gombaszögön is. Az előző év őszén Argentínában és Uruguayban muzsikáltam, igaz ott nem a megszokott formációval.

Mit jelent számodra a zene és a színpad? Mit adott neked a népzene? Megfogalmazható valamilyen tanulság a dalokon keresztül?

Nehéz erről úgy beszélni, hogy az ember ne váljon túlságosan patetikussá, sablonossá. Én tényleg imádom a zenét. Hallgatni és játszani is. Szabadnak érzem magam benne, egyszerűen örömet okoz. Amikor együtt mozog egy zenekar, figyelnek egymás rezdüléseire, az egy nagyszerű érzés. A népzenéről és a magyar kávéházi cigányzenéről azt gondolom, hogy az anyanyelvünk részei. Ezekre rezonál a magyar néplélek, magyar jellem. Benne van az ezeréves történelmünk, következésképp ismernünk és művelnünk kell.

A zene mellett hogyan éled meg az egyetemi mindennapokat? Hogyan segít át a nehézségeken, tud valamilyen új perspektívát mutatni neked a zene, ha esetleg valamilyen olyan egyetemi feladatba ütközöl, amin nehezebben lépsz át? Van ehhez kapcsolódó történeted?

Sőt, az egyetemi élet mellett hogyan élem meg a zenét! (nevet) A Pázmány jogi kara mellett a Mathias Corvinus Collegium Jogi Iskolájának a tagja vagyok, valamint a Mandiner hetilapnál is dolgozom, tehát feladatokból nincs hiány. Éppen ezért a zenével vigyáznom kell, amolyan tiltott gyümölcse ez a hétköznapoknak. Ha egyszer elkezdek zenét hallgatni, vagy éppen játszani, akkor aznap már nem térek vissza a jogtudomány rejtelmei közé, vagy csak nagyon komoly erőfeszítések árán. (nevet)

Adódik a kérdés: egy folyamatosan koncertező zenekar frontember miképp tudja összeegyeztetni az egyetemi kötelességeit a zenei karrierjével?

Frontemberként eddig még nem tekintettem magamra. Sajnos a koronavírusnak köszönhetően ez a dilemma egyre ritkábban merül fel, hiszen a zenélési lehetőségek száma jelentősen lecsökkent. Békeidőben a zene szempontjából a nyár a frekventált időszak. Év közben első az egyetem. Csak annyi megkeresésre mondok igent, amennyivel még összeegyeztethetőek a tanulmányaim. Mindezidáig megfért a két tevékenység egymás mellett, remélem ez a jövőben is így lesz.

Ha éppen nem a zenélésessel vagy a paragrafusok tanulmányozásával foglalkozol, mivel kapcsolódsz ki, hogyan töltöd a szabadidőd?

Társasági ember vagyok, így legszívesebben a barátaimmal, vagy a családommal töltöm az időt. Általában nehezen ülök meg egy helyben, úgyhogy ha tehetem, utazom is. Ha vírus nem szól közbe, most éppen az Erasmus félévemet tölteném Valenciában. Emellett nagyon szeretek focizni, olvasni és jókat enni. Itt csak az arányokra kell figyelni. (nevet) Egyébként szeretnék tangózni tanulni, de ez egyelőre távoli tervnek látszik.

Ha most gondoltban előre ugrasz 10 évet, hogyan képzeled el magad? Inkább, mint jogi szakember vagy sokkal inkább, mint zenész?

Remélem, hogy a kettő együtt sikerül. Tíz év még sok idő, addig sok minden kikristályosodik majd. Egyelőre mindkettőt szeretem csinálni, és amíg lehet, a kettőt együtt művelem.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Nagy Csomor András