Mátó Sára egészen kis korától sportol versenyszerűen, ami kitartásra tanította, értékeket és hitet kapott, a személyisége részévé vált. Több sportban is kipróbálta magát, de végül az atlétika és a futás nőtt a szívéhez. Mindig is úgy gondolta, hogy a sport nem mehet tanulás nélkül, a Pázmány BTK-n folyamatban lévő egyetemi tanulmányai támogatják a mentális egészségét, ami így jól harmóniában van a fizikai jólétével is.
Milyen sportot űzöl?
Atletizálok, azon belül pedig a 400 m gátfutás a versenyszámom.
Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal és hány éves korod óta sportolsz?
Egészen kicsi koromtól kezdve sportolok versenyszerűen, eleinte, általános iskola alsó tagozatában úsztam, és 5. osztályos koromban kezdtem el atletizálni. Diákolimpiai versenyeken korábban is részt vettem már, és kipróbáltam magam több sportban is, de végül az atlétika és a futás nőt legjobban a szívemhez.
Kit tekintesz példaképnek és miért?
Nagyon sok ember van, akire felnézek, mindenkire más miatt, így nehéz lenne kiemelni konkrétan egy személyt. Szeretem magam olyan emberekkel körül venni, akik hasonló elkötelezettséggel és akarással teszik a dolgukat, mint én, legyen szó sportról, vagy az élet bármely más megpróbáltatásáról. Ez az, ami mindig motivál. A családom, a barátaim, az edzőm.
Mit adott Neked a sportélet? Meg tudod fogalmazni, hogy mit jelent, milyen örömöt okoz, mire tanított a sport az életedben?
Nagyon sok értéket kaptam a sporttól, főleg, hogy tényleg egészen kisgyermek korom óta a része a mindennapjaimnak. Megtanultam értékelni az apró dolgokat, hiszen tudom mennyi munka van minden egyes kisebb cél vagy eredmény elérése mögött. Kitartásra tanított és hitet adott nehezebb pillanataimban. Nehezen lehetne itt mindent elsorolni, igazából a személyiségem részévé vált.
Örömöt okoz a mozgás, a társaság és maga az a közeg, amihez tartozom, azzal, hogy sportolok. Az a pozitív és céltudatos életfelfogás és mentalitás összeköti a sportolókat.
Milyen eredményeket értél el eddig a sportban? Melyikekre vagy a legbüszkébb?
Vannak hazai és nemzetközi versenyeink minden szezonban. Büszke vagyok rá, hogy minden évben sikerült kijutnom már 2015 óta a korosztályos világversenyekre. A legutóbbin, a 2019-es Junior Európa bajnokságon második helyezést értem el 400 m gátfutásban. Talán erre vagyok a legbüszkébb, de emellett a hazai felnőtt országos bajnoki érmeimre is nagy szeretettel gondolok vissza. Versenyszámomban a 400 m gátfutásban én tartom az ifjúsági, junior és utánpótlás országos csúcsokat is, amit szintén hatalmas dolognak tartok, és boldog vagyok, hogy a sok munka mindezekre az eredményekre elég volt. Mindent megteszek, hogy ez továbbra is így maradjon.
A kettőt – egyetem/tanulás és sport – hogyan tudod összehangolni a mindennapokban?
Média és kommunikáció szakon vagyok másodéves levelezős hallgató. A levelező képzés és az egyetemi oktatók rugalmassága hozzájárulnak ahhoz, hogy teljes mértékben össze tudjam egyeztetni a tanulást a sporttal. Ez nagy öröm számomra, hiszen mindig is úgy gondoltam, hogy a sport nem mehet tanulás nélkül, így az egyetemi tanulmányok támogatják a mentális egészségem, ami így jól harmóniában van a fizikai jólétemmel is. Maga a képzés nagyon érdekes, és úgy érzem, az elsajátított tudást nemcsak a jövőbeli munkahelyemen, de az életben is kamatoztatni tudom majd. Mind emberi kapcsolataimban, mind abban, hogy magamat reálisan el tudjam helyezni a világban.
Mivel töltöd az idődet, ha épp nem edzésen vagy az egyetemen vagy?
Mivel a sport és az egyetem elég feladattal lát el, nincs sok időm ezenkívül másra. Továbbá a hobbijaimmá is vált kiskorom óta a sport és a tanulás is, így az esetek többségében még szórakoztatnak is. Emellett mivel eléggé társasági ember vagyok, amikor csak engedi az időm és energiám, a barátaimmal és a családommal vagyok.
A jövőben, 10 év távlatában szakmai és sport vonalon milyen életet álmodsz magadnak?
Úgy érzem a média és kommunikáció szakkal jó vonalon indultam el szakmailag, később, ha már nem sportolok versenyszerűen, szívesen helyezkednék el ezen a területen, de a sport világán belül maradva.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Mátó Sára
