A Pázmány volt felnőtt életük első színtere, amelynek a kiteljesedést és egymást is köszönhetik. Pátkai-Vincze Gréta és Pátkai Nándor mindennapjaihoz a legfőbb erőforrás a család, amelyet egyben a legnagyobb ajándéknak is tartanak és útmutatást ad nekik. Kapcsolatukban fontos szerepet tölt be a hit, a szeretet, az egymás iránti tisztelet és egymás támogatása.

Mikor és hogyan ismerkedtek meg?

Gréta: 2011 őszén találkoztunk először. Én akkor végzős gimnazista voltam, fokozódó izgalommal készültem az érettségire. Abban a tanévben indult a Gradus ad Facultatem első évfolyama (akkor még csak történelem előkészítővel), ami jó lehetőségnek tűnt az érettségi anyag rendszerezésére, ezért én is jelentkeztem. Nándi a szervezet alapítójaként gyakran benézett hozzánk az órákra és a tantermen kívüli programokon is rendszerint részt vett.

A „tanár-diák” kapcsolat az év végére barátsággá alakult, majd 2 évvel – és néhány vargabetűvel később – a barátság szerelemmé.

Nándor: 2011-ben, amikor a frissen megalakított Gradus elindult, gondos vezetőként folyamatosan jártam az órákra és figyeltem arra, hogy zajlik az oktatás. Az egyik csoportban azonban megakadt a szemem Grétin, aki már akkor megtetszett nekem. Elkezdtünk beszélgetni és idővel egyre mélyült a kapcsolatunk, amíg bele nem szerettünk egymásba.

Milyen szerepet töltött be az életükben a Pázmány?

Gréta: Felnőtt életem első színtere. Sokkal többet kaptam a Pázmánytól, mint amire kezdetben számítottam. Tanáraimtól nem csak a jogászként, de emberként is sokat tanulhattam. Mindemellett életre szóló barátságokat és nem utolsó sorban a családomat köszönhetem az Egyetemnek.

Nándor: A Pázmány volt talán az első olyan közeg, ahol azt érezhettem, hogy amire gondolok, és amelyek a céljaim, azokat meg tudom valósítani és mindezt úgy, hogy az egyetem közege is támogat benne. Ez a kiteljesedési érzés pótolhatatlan szereppel bír az életemben, amiért hálás vagyok. A kiteljesedés mellett pedig a családomat is a Pázmánynak köszönhetem, Gréti személyében. Elszakadni azóta sem tudtam a Pázmánytól, megbízott oktatóként a Deák Ferenc Intézetnél is feltűnök néhány képzésen.

Amikor az egyetemi éveikre gondolnak vissza, milyen gondolatok jutnak eszükbe?

Gréta: Elsősorban a szabadság és a gondtalanság. Az alapvető egyetemi kötelezettségeink mellett bőven jutott időnk a barátokra, a szórakozásra. Jó visszagondolni azokra az időkre, amikor szinte csak aludni jártunk haza. J

Nándor: Hiányzik az egyetemi baráti társaság és az, hogy bármikor, bárhova el tudtam, tudtunk menni kötöttségek nélkül. Jó volt nem rohanni.

Melyik a legemlékezetesebb pázmányos emlékük?

Gréta: Nehéz egyet kiemelni. Az egyetemen eltöltött 5 év alatt számos közös élményt éltünk át. A ProFac napok (annak idején még a Spari udvarán), az órák közötti kávézások, vagy éppen az órákig tartó beszélgetések a Gradus irodában mind olyan emlékek, melyekre szívesen emlékszem vissza.

Nándor: Nem tudok legemlékezetesebb élményt, történést kiemelni, a mindennapokat is örömmel éltük meg.

Közös életüket milyen erőforrás táplálja?

Gréta: Legfőbb erőforrásunk a családunk. Tulajdonképpen a családunk mindennek az alfája és omegája. Azon igyekszünk, hogy családban mindenki egyénenként és együtt is kiegyensúlyozott, boldog életet éljen és ehhez éppen egymásból merítünk erőt.

Nándor: A családunk, benne két kisfiúval ad erőt a mindennapjainkhoz és ad útmutatást, célt akkor, amikor már vagy a monotonitás nyom el minket, vagy a türelmünk fogyott el.

Az egyre több munka, a felgyorsult élet eltávolíthatja egymástól a házastársakat. Önök mit tesznek ez ellen? Hogyan jut minőségi idő a családra és ezen túl a kettőjük kapcsolatára?

Gréta: Valóban nem egyszerű megtalálni az egyensúlyt a munka-párkapcsolat-gyereknevelés tengelyén. Nekem jelenleg egyszerűbb dolgom van, mert csak itthon kell helytállnom, bár két kisgyerek időnként komoly kihívás elé tudja állítani a szülőt. Mostanában igyekszünk felvenni az új ritmust, amit egy 2 hónapos és egy 2 és fél kisfiú megkíván. Egyelőre tanuljuk, hogyan lehet úgy beosztani az időnket, hogy mindenre jusson. :)

Nándor: Sajnos a munkámból kifolyólag az eleve felgyorsult élet még inkább felgyorsult az elmúlt egy évben a veszélyhelyzetnek hála, ami egyértelműen az együtt tölthető minőségi időből vett és vesz el. Igyekszem a gyermekeimmel legalább hétvégente aktívan foglalkozni, az apai feladatokat ellátni és a feleségemmel is együtt lenni. Ebben azonban van még hová fejlődnöm, és remélem, hogy a rajtam kívül álló nehezítő körülmények is lassan véget érnek.

Milyen praktikáik, szokásaik vannak a kapcsolatuk frissen tartására?

Gréta: Nagyon szeretünk utazni, közös emlékeket, élményeket gyűjteni. Sajnos erre a jelenlegi járványhelyzet miatt egy ideje nem volt lehetőségünk, de már most a következő utunkat tervezzük.

A mindennapokban nagyon fontosnak tartom a nap végi, esti beszélgetéseket. Erre akkor szoktunk sort keríteni, amikor mindkét kisfiúnk alszik.

Nándor: A szekrényekben rejlő iratok és fényképek pakolása nemcsak a takarítás miatt hasznos, hanem azért is, mert az elfeledett régi közös emlékek így bukkannak újra fel.

Véleményük szerint melyek a házasság sarkalatos pontjai?

Gréta: A szeretet, a tisztelet, az elfogadás, és egymás kölcsönös támogatása.

Nándor: A szeretet, a hit, a türelem és a másik iránti tisztelet.

Mi szolgálhat fogódzóként a házasság rosszabb napjaiban?

Gréta: A közös emlékek, élmények. Ezek lehetnek akár olyan korábbi negatív élmények, nehézségek is, amelyek megerősítették a kapcsolatunkat. A biztos tudat, hogy a kapcsolatunk bármit kibír, elviselhetővé teszi az átmeneti nehézségeket.

Nándor: Az arra való emlékezés, és az ebből való erőmerítés, hogy a korábbi megpróbáltatásainkat is közösen oldottuk meg.

Mit tartanak az életben a legértékesebb ajándéknak?

Gréta: Erre egyszerű és rövid a válasz: a gyermekeinket.

Nándor: A családomat.

Milyen jövőbeli terveik vannak?

Gréta: Életünk legfontosabb célkitűzése, hogy jóravaló, felelősségteljes felnőtteket neveljünk a gyermekeinkből. Én az elmúlt több mint 2 évben csak ennek éltem és nem lesz ez másként a következő 2 évben sem.

A gyermeknevelés mellett szeretnék jogászként is kiteljesedni. Bízom benne, hogy lesz rá lehetőségem, amint a fiúk nagyobbak lesznek.

Nándor: Szeretnénk gyermekeinket a jó úton tartani, ez az a terv, ami a jelenünket és a jövőnket meghatározza.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Pátkai-Vincze Gréta és Pátkai Nándor