Andrea Padovani professzor kánonjogtörténetet oktat a velencei Studium Generale Marcianumon. Sokéves, természetjogot kutató eredményes munkájának erkölcsi megbecsüléseként a Természetjog Kiváló Kutatója díjjal tüntették ki, ennek kapcsán beszélgettünk.
Kérem, röviden mutatkozzon be.
Imolában születtem 1947-ben, ahol a (klasszikus) gimnáziumi tanulmányaimat is végeztem. Édesapám nyomására, aki azt akarta, hogy ügyvéd legyek, a Bolognai Egyetem Jogtudományi Karára iratkoztam be 1966-ban, bár a történelem és a filozófia érdekelt. Valójában a jog technikai oldala és a bírói tevékenység egyáltalán nem vonzottak. Éppen ezért a szakdolgozatomat jogtörténetből írtam, Guido Rossi professzor irányítása alatt. A tárgyalt téma az olasz városi statutumok eretnekségek elleni rendelkezései voltak a XIII. században. Ezt korábban még senki sem kutatta, s amely a Római Egyetem professzorának, Bruno Paradisinek a figyelmét felkeltette, ahova tanársegédnek léptem be 1974-ben. 1978-1979 között vendégprofesszor voltam a Berkeley Egyetemen az egyesült államokbeli Kaliforniában, a Vatican Projecten dolgozva Stephan Kuttner vezetése alatt. 1980-ban a Max-Planck-Institut für Europäische Rechtsgeschichte munkatársaként dolgoztam Frankfurt am Mainban. 1986-ban a Pármai Egyetem Jogtudományi Kara Középkori és Modern Kori Jogtörténeti Tanszékének vezetőjévé neveztek ki. Onnan a Bolognai Egyetemre jöttem át 1998-ban, bírósági érvelés elméletét is tanítva. Sokáig voltam a Bolognai Egyetem Történettudományi Intézetének elnöke, egészen 2017-ig, amikor onnan az elért korom miatt nyugdíjba mentem. Attól kezdve kánonjogtörténetet oktatok a Velencei Marcianumban.
Hogyan határozható meg a természetjog fogalma, mi jelent?
A természetjog iránti érdeklődésem alapvetően történeti beállítottságú. Ez azt jelenti a számomra, hogy a problémát sokféle aspektusból kell megközelíteni: filozófiai, kulturális, antropológiai és teológiai szemszögből, lényegi egymásközti áthatásaikban, a múlt és egyben a jelen felé való odafigyelés jegyében. Az ember ugyanis, igazi természetét illetően, minden időben és helyen lényegét tekintve ugyanaz marad. Manapság azonban magát az igazság fogalmát száműzik és zárják ki. A mindent feloldó relativizmus és individualizmus uralkodott el. A végeredmény az a nihilizmus, amely az ember társadalomban való létezését és a bolygó egyensúlyát is veszélyezteti, amelyen élünk. Újra kellene olvasnunk Josef Pieper azon nagyszabású üzenetét, amelyet a “Dolgok természete. Vizsgálódások a Középkor antropológiájáról” című művében fogalmazott meg, s amely Aostai Szent Anzelm “Párbeszéd az igazságról” munkájából vett mondattal kezdődik: “Kevesen gondolkodnak el a dolgok létébe helyezett igazságon.”
A természetjogi kutatásoknak milyen vonatkozásai lehetnek a mai valóságra vonatkozóan?
A természetjog iránti érdeklődésem akkor támadt, amikor pármai professzorként párhuzamosan tartottam a Legal Western Tradition (“Nyugati jogi hagyomány”) kurzust a Seton Hall University (Newark, N.J., USA) nyári egyetemén. Az amerikai kollégák és hallgatók a pozitív jog különböző megnyilvánulásainak közös alapját keresték. A “sarkcsillagot”, amely a jogalkotó és a jogászok választásait orientálni képes. A kollégák a nyári egyetem referencia-szövegeként John Finnis Natural Law and Natural Rights kötetét választották. Ez a könyv, főként az angolszász országokban, széleskörű ismertségnek örvendett, különösen azért, mert a természetjogi tant eloldotta a metafizikai perspektíváitól. Éppen azon oknál fogva, hogy meghaladjuk ezt a beállítást, meg lévén győződve arról, hogy nem lehetséges az ember és a dolgok létének alapvető létére való rákérdezést mellőzni, akkor azt javasoltam, hogy Szent Tamás Summa Theologiaeből válogatott szöveghelyeket olvassunk el. A tomista olvasati mód azonban – lévén az bármennyira is magas szintű - már egy korábbi teológiai, filozófiai és jogi reflexiónak a megérkezési pontja. A kutatási eredményeim nyomán két kiadvány született: 'Perché chiedi il mio nome? Dio natura e diritto nel secolo XII' című kötet (1997), és a 'The Metaphysical Thought of Late Medieval Jurisprudence' (2007) című munka, amely a “The Jurists' Philosophy of Law from Rome to the Seventeenth Century” kötetben jelent meg Peter Steinnel közös szerkesztésben.
Természetjogi vonatkozásban mire terjed ki az ön szűkebb vizsgálódási területe?
Ezekben, amiként más, nemzetközi folyóiratokban publikált írásaimban is – de főként a hallgatóknak tartott több évtizedes oktatói munkámban – azt próbáltam bemutatni, hogy a természetjog nem a görög-római antikvitás relikviuma, s nem is a katolicizmus találmánya. Valójában minden ember magában hordozza a jó, az igazság és a szépség felé való alapvető irányultságát, amelyet egy puszta (természet)tudományos elemzés nem képes megmagyarázni. Sőt, mi több: bár véges lények vagyunk egy hasonlóképpen minden oldalról véges világban, mégis mindannyian az örök felé vágyakozunk. Egy jóra, egy igazságra és egy szépségre, amelyek nem enyésznek és nem múlhatnak el az idő múlásával. Ez egy olyan misztérium, amely Platón figyelmét felkeltette, míg végül azon sarokkővé vált, amire az egész filozófiai gondolkodása épült. Amennyiben a jognak az a funkciója, hogy “irányítsa” és hogy “megtartsa” az ember világban való cselekvését, nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a természeti adottságot, minden – ahogy az előbb mondtam - vallási, kulturális különbözőségen, politikai meggyőződéseken és a történelmileg adott társadalmi szokásokon is messze túl.
Mióta és milyen kapcsolatot ápol a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel?
Az Egyetemükkel való kapcsolatom Frivaldszky Jánosnak köszönhetően jött létre, aki miután elolvasta néhány munkámat, megkeresett engem.
A Természetjog Kiváló Kutatója díjjal tüntették ki idén. Mit jelent ez az elismerés az Ön számára?
Az elismerés és a nekem ítélt oklevél meglepnek. Nem érzem magamat arra érdemesnek, hogy azért, amit eddig tettem, ezt a magasrangú és becses megtiszteltetést kapjam. Az írásaimat ahhoz a palackba zárt üzenethez hasonlítom, amelyet a szél és a tengeráramlatok oda sodortak, amelyet elképzelni sem tudtam, hogy oda elérkezhet.
____________________________
Per favore si presenti a breve!
Sono nato nel 1947 ad Imola, dove ho compiuto gli studi classici. Per le pressioni di mio padre, che mi voleva avvocato, mi iscrissi nel 1966 alla Facoltà di Giurisprudenza dell'Università di Bologna, anche se i miei interessi erano di storia e filosofia. In realtà, gli aspetti tecnici del diritto e l'attività forense non mi attraevano per nulla. Per questo motivi decisi di scegliere la tesi di laurea in storia del diritto, sotto la guida del prof. Guido Rossi. L'argomento trattato riguardava le disposizioni contro l'eresia negli statuti delle città italiane del secolo XIII. Un tema mai prima studiato, che attirò l'attenzione del prof. Bruno Paradisi dell'Università di Roma, ove entrai come assistente nel 1974. Dal 1978 al 1979 sono stato Visiting professor all'Università di Berkeley, California, USA, collaborando al Vatican Project sotto la direzione di Stephan Kuttner. Nel 1980 sono stato Mitarbiter al Max-Planck-Institut für Europäische Rechtsgeschichte, Frankfurt am Main.
Come possiamo determinare il concetto di legge naturale, cosa significa?
Il mio interesse per il diritto naturale è fondamentalmente storico. Questo significa che, per me, il problema dev'essere affrontato sotto vari profili, quello filosofico, culturale, antropologico e teologico nella loro essenziale interconnessione e con una attenzione rivolta al passato come al presente. Perché l'uomo, in ogni tempo e in ogni luogo, resta fondamentalmente lo stesso, nella sua vera natura. Oggi, però, è la stessa nozione di verità ad essere bandita ed esclusa. Prevale un relativismo ed un individualismo che tutto dissolve. L'esito finale è quel nichilismo che mette in pericolo l'esistenza dell'uomo in società e gli equilibri dello stesso pianeta nel quale abitiamo. Dovremmo rileggere la grande lezione di Josef Pieper, Verità delle cose. Un'indagine sull'antropologia del Medio Evo, che si apre con una frase tratta dal Dialogo sulla verità di s. Anselmo d'Aosta: “Pochi riflettono sulla verità che è posta nell'essere delle cose”.
Quali implicazioni può avere la ricerca sul diritto naturale per la realtà odierna?
Il mio interesse per il diritto naturale è scaturito quando, professore a Parma, tenevo contemporaneamente l'insegnamento di Legal Western Tradition per la Summer School della Seton Hall University di Newark, N.J., USA. I colleghi e gli studenti americani andavano alla ricerca di un fondamento comune alle diverse espressioni del diritto positivo. Una stella polare, capace di orientare le scelte del legislatore e del giurista. Il testo di riferimento scelto dai colleghi per i corsi della Summer School era quello di John Finnis, Natural Law and Natural Rights. Un libro che, soprattutto nei paesi anglosassoni, ha avuto una notevole diffusione, anche perché propone una dottrina del diritto naturale svincolato da prospettive metafisiche. Proprio per superare questa impostazione, convinto come sono che non si possa trascurare la domanda fondamentale sull'essere dell'uomo e delle cose, proposi allora la lettura di passi scelti dalla Summa Theologiae di s. Tommaso. Ma la visione tomista è solo un punto di arrivo, per quanto altissimo, della riflessione teologica, filosofica, giuridica che la precede.
In termini di legge naturale, qual è il suo campo di ricerca più ristretto?
In questi, come in altri miei scritti pubblicati su riviste internazionali – ma soprattutto nell'insegnamento pluridecennale rivolto ai miei studenti – ho tentato di mostrare che il diritto naturale non è un relitto dell'antichità greco-romana, né una invenzione del cattolicesimo. In verità, ogni uomo porta in sé una radicale tensione al bene, alla verità e alla bellezza che resta inspiegabile ad una analisi puramente scientifica. Di più, ancora: sebbene entità finita in un mondo ugualmente finito da ogni parte, ciascuno di noi aspira all'eterno: a un bene, ad una verità e ad una bellezza che non possono, non debbono passare, travolte dallo scorrere del tempo. Un mistero, questo, che attrasse l'attenzione di Platone, fino a divenire il cardine sul quale ruota tutta la sua riflessione filosofica.
Da quando e che tipo di legame ha con l'Università Cattolica Pázmány Péter?
Il mio incontro con la Vostra Università è accaduto grazie al collega János Frivaldszky. È stato lui a cercarmi, dopo aver letto alcuni miei lavori.
Lei è stato premiato come Ricercatore Eccellente del Diritto Naturale. Cosa significa per lei questo riconoscimento?
Il riconoscimento e il premio che mi sono conferiti mi sorprendono. Non ritengo di meritare un onore così alto e prestigioso per quanto ho fatto fino ad ora. Paragono i miei scritti al messaggio racchiuso in una bottiglia che il vento e le correnti marine hanno portato là dove nemmeno potevo immaginare che arrivasse.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fordította: Frivaldszky János
Fotó: Andrea Padovani
