Még áprilisban látott napvilágot Guitman Barnabás, egyetmünk adjunktusának és az MTA BTK Lendület Hosszú Reformáció Kelet-Európában (1500‒1800) Kutatócsoport tagjának német nyelvű írása egy, a reimsi egyetemi kiadó gondozásában megjelent, nemzetközi összefogással készült várostörténeti tanulmánykötetben. A Habsburg uralkodók által kormányzott országok várostörténetére fókuszáló kiadványban egyetemünk oktatója Bártfa város példáján vázolta fel a szabad királyi városok 16. századi politikai, gazdasági és felekezeti sajátosságait. Az eredményekről és a kutatás további lehetőségeiről a szerzővel beszélgettünk.
Mit jelentett a városi létforma a 16. századi Habsburg Birodalomban?
A kora újkort szerte Európában a dinasztikus államok jellemezték, mint amilyen a Habsburgok összetett monarchiája is volt. A különböző történeti hagyományokkal, szokásokkal, társadalmi és gazdasági sajátosságokkal rendelkező területeket a dinasztikus elv tartotta egyben. A városokat elsősorban jogi helyzetük határozta meg. Az osztrák tartományokban, a cseh korona országaiban és a Magyar Királyságban egyaránt a különböző német városjogok hatottak jelentős mértékben. A városok belső autonómiával, önkormányzattal rendelkeztek, az élet számos terültén volt lehetőségük szabadon dönteni. A polgárság nem kizárólag, de jellemzően német anyanyelvű, kultúrájú volt. Családi, kereskedelmi, majd a reformációt követően felekezeti kapcsolatban is álltak egymással. Mindezek a polgárság arra vállalkozó vagy kényszerülő tagjainak az országhatárokon átívelő, szinte korlátlan mobilitási lehetőséget biztosítottak. A században felfejlődő városi iskolák révén a műveltség alapvető elemeit is elsajátíthatták. Ez a közös kulturális tudás nem csupán a Habsburg Monarchián belül, hanem a szélesebb európai térben is összekapcsolta a városokat.
Hogyan kell elképzelni ezeket a városokat? Milyen szerepet töltöttek be az ország életében a szabad királyi városok?
A rendi társadalmon belül az uralkodói kiváltságokkal rendelkező városoknak sajátos szerep jutott. Részt vehettek képviselőik úján az országgyűléseken, ügyes-bajos dolgaikkal a királyi kormányszervek, illetve akár az uralkodó elé is járulhattak. Érdekeik védelmében szövetkezhettek egymással, a kora újkorra az ilyen szerveződéseknek intézményi keretei kiforrottnak tekinthetőek. A városok rendelkezhettek földbirtokkal, akár falvakkal is, amely által földesúri szerepkört is betöltöttek. A vármegyegyűléseken képviselőik útján jelen kellett lenniük, szavazniuk kellett tisztújításkor, a vármegyei költségekhez hozzá kellett járulniuk. A 16. században a legnagyobb kihívást az egyre növekvő adóterhek, valamint háborús helyzet esetén a városok által nem vágyott katonaság jelenléte okozta. Az uralkodó a török elleni védekezésben támaszkodott rájuk. Az imént említett iskolák révén az ország kulturális életének fontos szegmensét jelentették. Nem csupán városiak, hanem a környékbeli nemesség fiataljai is tanultak ezekben az intézményekben. A szabad királyi városok a reformáció tanainak terjedésében, a hitújítás megvalósulásában is kulcsszerepet játszottak.
A kötet borítója
Hogyan illik Bártfa ebbe a képbe? Mit mutatnak a levéltári adatok?
Bártfa a felső-magyarországi városszövetség, a Pentapolisz tagja volt. Iskolája, majd nyomdája révén meghatározó szerepet töltött be a 16. században, a lutheri reformáció egyik hazai szellemi központjaként tekintettek rá. A lengyel határ közelében fekvő városnak a legintenzívebb külföldi kapcsolatai természetszerűleg a dél-lengyelországi térség városaival voltak. A század elején a posztókészítés, majd egyre inkább a Lengyelországba irányuló borkereskedelemből származó jövedelem biztosította a város polgárság számára a megélhetést. A bártfai városi levéltár kora újkori anyaga a legteljesebb mértékben megmaradtak közé tartozik. Bár a levelek tetemes része a polgárok, illetve a városi tanács gazdasági ügyeivel kapcsolatos, tartalmilag mégis széles spektrumot ölelnek fel: a korabeli politikai, kulturális, felekezeti, családi életről, a mindennapokról tájékoztatnak. A városi követek által küldött beszámolók az országos vagy megyei politikai élet fontos forrásai is egyúttal.
Hogyan illeszkedik be a nyugat-európai tendenciába? Milyen hasonlóságok és/vagy különbségek figyelhetők meg a korszak nagyvárosaihoz képest?
A legfontosabb különbség, hogy a Magyar Királyságban nem volt nagyváros, nyugat-európai mércével mérve a Habsburg Monarchia nyugati felén is csekély számban találunk ilyet. Összevetni elsősorban tehát inkább a kisebb városokkal érdemes. Általános tendencia a kora újkorban, hogy a korábbi szabad városokat a territoriális hatalom egyre inkább maga alá gyűri. A kora modern államfejlődés központosító tendenciái nem kedveznek a városi autonómiáknak. A Szent Római Birodalom szabad városainak száma például folyamatosan csökken a kora újkor évszázadai folyamán. A Magyar Királyságban az ország szétszakítottsága, a folytonos török háborúk miatt viszont ez a fajta államhatalmi befolyásnövekedés a szabad királyi városok esetében csak késve, a 17. század második felétől tapasztalható.
Hogyan vihető tovább a kutatási téma? Milyen lehetséges színterei vannak még?
A bártfai városi levéltár kora újkori leveles anyaga darabszinten továbbra is feldolgozatlan. Egyrészt ez a tény önmagában kijelöl egy utat. Másrészt fontos lenne megvizsgálni a dél-lengyelországi városok levéltári anyagát, hogy ott milyen nyomai maradtak az észak-magyarországi régióval való kapcsolattartásnak. Bártfán őrzik a lengyel városok által írt leveleket, a kép úgy lehet teljes, ha ezekre adott bártfai válaszokat is megismerhetjük.
Készítette: PPKE kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Mudra László