Rudan János tudományos és műszaki érdeklődése családi gyökerű, de tanárai és barátai hatására döntött az informatikai irány mellett. Osztatlan és doktori tanulmányait is a Pázmányon folytatta, oktatói, hallgatótársai  sokrétű tudás megszerzéséhez segítették hozzá. Három szemesztert töltött rangos külföldi egyetemeken, Leuvenben és Delftben, később pedig vendégkutatóként Bostonban szerzett értékes tapasztalatokat az önvezető autók irányítása terén, jelenleg is főként ezzel a területtel foglalkozik, immár az Almotive csoportvezető járműirányítási mérnökeként.

Családjában generációk óta hagyomány a mérnök hivatás, olyannyira, hogy szépapja maga Hauszmann Alajos, ükapja Hültl Dezső, nagyapja dr. Seidl Ambrus, az építész szakma ismert és elismert nagyjai, de a család más tagjai is jelentős mérnöki, műszaki, tudományos eredmények birtokosai. Mit jelent ez az Ön számára? Eleve elrendelt dolog volt, hogy ebben az irányban indul el?

Valóban, nagyapámtól sok történetet hallottam mind a felmenőink (építész)mérnöki munkájáról, mind pedig a világ emblematikus, különleges mérnöki alkotásairól. Könnyen lehet, hogy az általa mesélt sok történet és érdekesség segített abban, hogy értékelni tudjam a mérnöki teljesítményeket. De azt azért nem mondanám, hogy eleve elrendelt sorsom lenne a műszaki pálya felé – sokáig a történelem és az orvostudomány is érdekelt. Talán a barátaim érdeklődése, a szakkörös és faktos tanáraim személyisége döntött végül abban, hogy az informatika, a műszaki tudományok felé haladjak tovább.

Piarista kötődésük is több generációra tekint vissza, milyen alapokat nyújtott Önnek ez a szemlélet?

A piarista közegtől kapott legfontosabb érték talán az a tudás, hogy megtanultam egyértelműen elválasztani egymástól azt, ami jó és azt, ami kívánni valót hagy maga után. Persze nem mondom, hogy mindig „jónak” minősítem magam – de hálás vagyok azért, hogy ezt a fajta igényességet, az önmagam és a munkám felé mutatott magas elvárásokat eltanulhattam a piaristáktól.

2010-ben szerzett műszaki informatikus diplomát a Pázmány Információs Technológiai Karán, 2014-ben pedig itt szerezte PhD fokozatát is. Miért a Pázmányra jelentkezett, mi motiválta leginkább?

Egyrészt érdekelt az ITK által kínált tematika – az élő rendszerek és a számítógépek határterülete nagyon izgalmasnak tűnt még akkor is, ha érettségizőként vajmi keveset értettem a terület mélységéből és valódi problémáiból. Másrészt a döntésem előtt több ismerős szakembert megkérdeztem, mit javasolnának. Mindannyian elismerően nyilatkoztak az ITK-n zajló munkáról és az ottani oktatókról, valamint felhívták a figyelmemet arra, hogy mekkora többletet jelenthet a kar kisebb mérete, a személyes figyelem lehetősége a tömegképzéshez képest. Harmadrészt volt egy rendkívül praktikus érv is: az érettségink évében vezették be Magyarországon az osztott (BSc/MSc) képzéseket, az ITK-n pedig abban az évben utoljára hagyományos, osztatlan képzés indult. Úgy tűnt, hogy bölcsebb a bejáratott rendszerben indított képzésbe benevezni. Visszatekintve a motivációim mind jó irányba vittek, hálás vagyok azért, hogy akkor az ITK mellett döntöttem.

A képzés végéhez közeledve, diplomamunkám elkészítése során nagyon jó munkakapcsolat alakult ki dr. Szederkényi Gáborral. Így amikor felajánlotta a lehetőséget, hogy doktori képzés formájában folytassuk a közös munkát, örömmel mondtam igent. Általa kerültem kapcsolatba dr. Hangos Katalinnal is, ők ketten kísérték végig doktori munkámat. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy Velük dolgozhattam együtt!

Milyen pázmányos élményekre, történetekre emlékszik legszívesebben?

Az egyetem másodévétől kezdődően pár évfolyamtársammal szoros együttműködésben dolgozva, tanulva haladtunk előre. Azóta is nagyon szívesen emlékszem vissza erre a csapatra: mindig volt, aki meg tudta fejteni az aktuális problémát és mindig volt valaki, aki rá tudott mutatni, ha hiba csúszott a megoldásba. Hihetetlenül sokat tanultam és fejlődtem így, közvetlenül tapasztaltam meg, hogy a mérnöki, tudományos munka sokkal inkább csapatmunka, mint egyéni teljesítmény.

Na persze nem csak tanulni jártunk össze, az egyetemi élet egyéb kihívásainak is álltunk elébe, rendkívül kreatív és inspiráló társaság volt. 

Melyik tanárt, módszert, órát, egyetemen szerzett impulzust emelné ki, amely szakmai pályáján is meghatározóvá vált?

Legnagyobb élményem talán a neurobiológia kurzusokhoz kötődik: rendkívül érdekes témákat ismerhettünk meg különösen nagy tudású emberektől. Liposits Zsolt, Kalló Imre, Freund Tamás, Palkovics Miklós, Tulassay Tivadar és sok további, igen komoly szakmai tekintéllyel rendelkező tudós tartott előadásokat. Nem csak az elhangzott információk miatt volt ez érdekes, de különleges lehetőség volt belepillantani a tudomány azon szeletébe, ahol a magyar szereplők valóban a világ élvonalában járnak.

Emellett ki kell emelnem Csurgay Árpád professzor úr fizika-előadásait. Bár sosem volt a szívem csücske az elektrodinamika, de az ő lelkesedését és lendületét látva nehéz volt nem érdeklődni a téma iránt.

Végül pedig Gergó Lajos tanár úr numerikus módszerek tárgyát említeném, amely bár rendkívül nehéz volt, mégis azt gondolom, hogy technikai, informatikai szempontból a leghasznosabbnak bizonyult.

Már tanulmányai alatt is rengeteg izgalmas tudományos projektben vett részt itthon és külföldön egyaránt. Melyek voltak ezek és milyen tapasztalatokkal szolgáltak?

Egyetemi tanulmányaim alatt a Leuven-i Katolikus Egyetemen tölthettem egy szemesztert az Erasmus program keretében. Itt autonóm módon navigáló kerekesszék fejlesztésével foglalkoztunk – amely munkát később hazatérve is folytattuk, egészen a diplomáig. Nagyszerű lehetőség volt, hogy megismerkedjek a mobil robotika alapvető kihívásaival és a tudományterület eszközeivel.

Doktori tanulmányaim során két szemeszteren át pedig a Delfti Műszaki Egyetem képzésében vehettem részt, ahol vasúti hálózatok menetrendjének online újratervezését végeztük optimalizálási módszerekkel, a felmerülő késések minimalizálása végett. Nem csak tudományos szempontból volt rendkívül érdekes ez a munka – tekintettel a nemlineáris optimalizáció egyre növekvő szerepére, de nagy élmény volt belelátni egy ilyen világhírű tudományos műhely munkájába, mint a delfti irányításelmélettel foglalkozó kutatócsoport.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Az doktori képzés befejezése után dolgoztam adatbányászattal foglalkozó cégnél, majd mobilfizetési rendszert fejlesztő startupnál, továbbá az ITK-ról indult erő- és nyomatékmérő szenzorokat gyártó OptoForce-nál (ma OnRobot) is.

2015-ben pályáztam egy USA-beli postdoc ösztöndíjra, melynek elnyerése után egy évet tölthettem a Boston University-n vendégkutatóként. Itt a formális nyelvek segítségével leírt szabályrendszereket figyelembe vevő irányítási módszerek optimalizációs eszközökkel történő továbbfejlesztésén dolgoztam. Ennek a területnek az egyik felhasználása például az önvezető autózás: hogyan lehet optimális módon irányítani egy járművet úgy, hogy közben tiszteletben tartsa a forgalmi szabályokat és elkerülje az ütközéseket.

Jelenleg az Almotive vezető járműirányítási mérnöke és csoportvezetője. Meséljen munkájáról, feladatairól!

Az általam vezetett mérnökcsapat célja, hogy az önvezető autó úgy mozogjon a világban, hogy a felhasználója által megadott navigációs cél felé tart, betartja a forgalmi szabályokat és úgy irányítja magát, hogy az a benne ülők számára kényelmes, valamint minden forgalmi szereplő számára biztonságos legyen.

A környezet érzékelésével, értelmezésével foglalkozó szoftverkomponenstől megkapjuk a világ leírását: hol vannak sávok, járművek, gyalogosok, sebességhatárok stb., a mi célunk pedig az, hogy mindezekből kiszámoljuk, hogy hol kellene lennie a járműnek, hogyan tudunk oda eljutni, és milyen kormánymozgás vagy gáz-fék parancs szükségeltetik ahhoz, hogy pontosan oda jussunk.

A munkám lényegében háromfelé oszlik: elsősorban a csapatban dolgozó kollégák segítése és támogatása; másrészt konkrét technikai problémák megvizsgálása, megoldási javaslatok keresése és megvalósítása; harmadrészt egyeztetés a többi csapattal és kollégával a felmerült kérdésekről, a fejlesztések irányáról.

Milyen problémakör foglalkoztatja még? Milyen tervei, szakmai céljai vannak a jövőre nézve?

Mindig érdekelt a repülés, szóval ha egyszer időmilliomos leszek, biztos, hogy megpróbálok valami repülő dolgot építeni, összerakni, programozni. De hogy erre sor kerül-e, azt nem tudom…

Mi okozza a legnagyobb szakmai örömöt, miben méri a sikert?

Számomra nagy öröm, ha olyan feladatot tudunk megfogalmazni, amely nem csak hasznos, de az összes résztvevő úgy érzi, hogy ő is épül belőle. Akkor érzem magam sikeresnek, ha ilyen kereteket tudok teremteni a kollégáimnak. Persze nem csak érdekes és izgalmas feladatokból áll a teendők sora, mindenkinek jut kevésbé vágyott tétel is, de azt gondolom, hogy a vezető feladata megoldani, hogy mindig minden csapattag számára jusson valódi, gondolkodást és tanulást igénylő, fejlődési lehetőséget rejtő mérnöki feladat.

Munkája mellett évtizedek óta meghatározó szerepet vállal a Magyar Cserkészszövetségben, 2011 óta a vezetőség tagjaként tevékenykedik. Mit jelent Önnek ez a kötődés? Hogyan jut ideje a tudományos munka, a különböző projektekben való részvétel, a család és a mindennapok terhei mellett ezekre a feladatokra is?

A cserkészettől rengeteg lehetőséget kaptam, hogy tanuljak magamról és másokról, értékrendekről, szempontokról, feladatokról és felelősségről, gyakorlatot szerezzek tervezésben és döntésben, kitartásban a vállalásaim mellett. Minderre a cserkészközösségben nagyszerű barátok között, a természetben nyílik lehetőség, rengeteg kaland, vagányság és örökre emlékezetes sztori közepette. Arra törekszem, hogy munkámmal elősegítsem ennek a közösségnek a fejlődését és erősödését.

Az elmúlt években vállalt feladataim aránylag távol esnek a konkrét ifjúságnevelő munkától, hiszen egy 13000 tagot számláló civil szervezet működtetése és fejlesztése rengeteg egyéb teendő elvégzését kívánja meg. Azért vállaltam a szervezeti vezetői feladatokat, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy a 10-20 év múlva kamaszkorú fiatalok is részesülhessenek a cserkészet élményéből és értékeiből.

Az időbeosztás valóban nem egyszerű, de a sok feladat kikényszeríti a hatékony működést. Természetesen ez nem egyszemélyes műsor: a feleségem türelme és talpraesettsége, valamint a kapcsolatunk egészségének megőrzésébe fektetett munka a siker elengedhetetlen hozzávalói.

Mindezeken túl mi jelent kikapcsolódást, miből merít erőt?

Mióta kertes házban lakunk, nem kell pihentető hobbit keresnem. Mindig van mit építeni, javítani, pakolni, matatni. Ezek nagyszerűen ki tudnak kapcsolni. Emellett az elmúlt időben elmaradt családi és baráti találkozásokat is be kell valamikor hozni, az elmaradt ünnepeket megülni – ezek mind jó alkalmak arra, hogy reflektáljunk arra, milyen sok öröm van az életünkben.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Nagy bölcsességekkel nem mernék próbálkozni, de ha újra egyetemista lehetnék, biztos, hogy nagyon igyekeznék kihasználni minden lehetőséget, amit ez a lét ad. Ki tudja, hogy melyik kurzus, melyik feladat, melyik kaland, melyik próbálkozás mikor bizonyul majd hasznosnak a jövőben?!

Készítette: PPKE Kommunikáció/Horváth Lenke
Fotó: Rudan János