Dr. Töttős Ágnes a Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézetének angol nyelvű Európa-jogi szakjogász szakirányú továbbképzésének megbízott oktatója. A pandémia alatt Brüsszelből végezte szakdiplomatai feladatai mellett oktatói tevékenységét is. Kihívásként tekintett a megváltozott körülményekre, a pozitív hallgatói visszajelzések további fejlődésre és még nagyobb odafigyelésre ösztönzik.
Mióta és milyen tárgyakat tanít a Pázmányon? A tapasztalatai alapján milyen képességekkel kell rendelkeznie egy XXI. századi oktatónak?
2012 óta megbízott oktatóként veszek részt a Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézet által meghirdetett Európa-jogi szakjogász angol nyelvű szakirányú továbbképzésén. Először csak az első szemeszteres "The Law and Institutions of the European Union” tantárgyat oktattam, azután fokozatosan átvettem a „Justice and Home Affairs in the EU” című, harmadik szemeszteres tantárgy oktatását is, és 2015 óta a képzés negyedik szemeszterében szereplő „Practise of European Law. Case Studies” tantárgy oktatásában is részt veszek. Emellett minden évben van olyan hallgató, aki bel- és igazságügyi témában hozzám írja a szakdolgozatát, illetve záróvizsga bizottsági tagként is igyekszem időről időre segíteni a továbbképzést.
A kollégák mindig felhívják arra a figyelmemet, milyen különleges helyzetben vagyunk e továbbképzés oktatóiként, mivel a hallgatók már gyakorló jogászként, angol nyelven végzik ezt a szakjogász képzést. Köztük gyakran vannak bírók, minisztériumi kormánytisztviselők, akik egy-egy oktatott területnek maguk is már szakértői. Így számomra az az egyik legnagyobb kihívás, hogy e hallgatóknak olyan tananyagot, órai előadást állítsak össze, ami számukra is hasznosítható, plusz tudást biztosít. Mivel az órák jellemzően tömbösítve kerülnek megtartásra, és sokan – én magam is – munka után ülnek be az órára, az előadások során a hallgatók figyelmének, energiaszintjének fenntartása is plusz kihívást jelent.
Magam is végeztem korábban Európa-jogi szakjogász képzést, és tudom, mi az, amit a könyvekből nehéz megtanulni. Számomra az igazi tanulási közeget maga az EU intézményeivel kapcsolatos munkám jelentette először minisztériumi kormánytisztviselőként, majd az előző négy évben Magyarország EU melletti Állandó Képviseletén szakdiplomataként. Ez az a gyakorlati szemlélet, amit igyekszem belecsempészni az előadásaimba is. A tankönyvek nem tudnak felkészíteni arra, hogy milyen is az EU Tanácsának magyar elnökségi stábtagjaként a bizottsági dossziéfelelőssel vitázni, tanácsi munkacsoporti ülést vezetni, vagy az európai parlamenti raportőrrel egyeztetni. Ezek a személyes tapasztalatok, anekdoták nagyon is hasznosak tudnak lenni, ha az Unió bonyolult intézményrendszeréről, hosszúra nyúló jogalkotási eljárásairól tartok órát.
A pandémia számos kihívást állított az egyetemi közeg elé. Egyik pillanatról a másikra kellett új felületeket megtanulni mind a tanároknak, mind a hallgatóknak. Hogyan lehet adaptálódni egy ilyen helyzethez?
Mivel én 2020 tavaszán, amikor a pandémia elérte Európát, még Brüsszelben dolgoztam szakdiplomataként, és jó darabig nem tudtam hazautazni, először örültem annak, hogy online is megtarthatók lesznek az órák. Aztán amikor rádöbbentem, mekkora feladat is hangos PPT-ket összeállítani, kiderült, sokkal nagyobb erőfeszítés sok órányi előadásanyagot angol nyelven, de előre pontosan meg nem írt szöveggel olyan minőségben rögzíteni, hogy az szakmailag is vállalható legyen. Mert ilyenkor nem ugorhat át az oktató számára is unalmas témaköröket azzal, hogy ezt olvassák át a könyvből. Sok diához akár háromszor-négyszer is felmondtam a szöveget, ha az utolsó mondatnál akadt meg a nyelvem, és sokszor azon kaptam magam, hogy ugyanúgy magyarázok nagy kézmozdulatokkal akkor is, amikor hangfelvételt készítek, mert a lényeg, hogy a mondandóm logikáját levezessem a hallgatóknak.
Azt hiszem, ez volt a legnagyobb kihívás, hogy rettentő pontosan kellett tudni egy-egy felvett előadás során, hogy honnan hova akarok eljutni, és milyen struktúrában akarom átadni az információkat, míg élő előadás során ez kicsit spontánabban alakul. Kicsit hiányzott is, hogy nem ugorhattam át firkálni a tábla másik felére, hogy rávilágítsak egy-egy felmerült kérdés kapcsán összefüggésekre. De a tanév elején a kollégák által megosztott tapasztalatok és javaslatok jó alapként szolgáltak arra, hogyan én magam is alkalmazkodjam az oktatás és a számonkérés terén is a megváltozott környezethez. Vizsga helyett a beadandók, illetve szóbeli kiselőadások kerültek előtérbe a számonkérés során.
Milyen visszajelzések érkeztek a hallgatók felől? Ők hogyan élték meg ezt a közel másfél évet? Mennyire lehetett fenntartani a kommunikáció személyességét az órák során?
2020-ban csak konzultációt tartottam online élőben, míg a tananyag nagy részét hangos ppt formájában kapták a hallgatók, hogy mindenki számára rugalmasabb legyen az ahhoz való hozzáférés. Ez viszont azt jelentette, hogy nem volt közvetlen visszacsatolás a hallgatóimtól, sem a technika működésében, sem a leadott tananyag minőségében, követhetőségében. A Teams viszont könnyen kezelhető felületnek bizonyult, bár azért önszorgalomból több oktató videót is megnéztem a technikai készségek elsajátításához. Egy-egy hallgató pedig megerősített abban, hogy a belső csevegőfelületükön pozitív visszajelzéseket kapok, pontosabban sokat követelek, de sokat is adok. Kiderült ugyanis, hogy kétszer olyan hosszú írásos beadandót kértem a hallgatóktól, mint bármely másik tanár, de cserébe a leadott tananyag minőségét is elismerték.
2021 tavaszán már könnyebb dolgom volt, mivel az uniós esetjog elemzésére fókuszáló tantárgy keretében már meg tudtuk szervezni az online élő órákat is, ahol a hallgatók is tarthattak kiselőadásokat. Jó volt látni a nevek mögött az arcokat, és talán még személyesebb volt, hogy mindenki a lakókörnyezetéből jelentkezett be. Fontos volt számomra az is, hogy hiába a péntek késődélután megtartott óra, minden egyes előadást teljes figyelemmel kövessek, és mindegyikre konkrét visszajelzést adjak közvetlenül utána a választott jogeset vagy az előadás pozitív sajátosságairól. Így a hallgatók is érzik, ez nemcsak egy kipipálandó feladat, hanem van érdemi hallgatóság, és nemcsak én, hanem a többi hallgató is követte, sőt néha kommentálta is a jól sikerült előadásokat.
Az egyetemi oktatás egyik legfontosabb alapja a személyes jelenlét és tapasztalás. Miképp lehet átültetni az online térbe ezt a típusú órai légkört?
Mindig szeretem megadni a szabadságot a hallgatóknak, hogy hozzájuk vagy a munkájukhoz közel álló területről írjanak, vagy ez esetben ilyen uniós bírósági jogesetet mutassanak be. Egyrészt ez segíti a kutatómunka iránti lelkesedést, másrészt hasznosíthatják is azt a munkájuk során, vagy a képzésnél a szakdolgozatukhoz. Azért az engem is ledöbbentett, amikor az egyik, az Európai Unió Bíróságához előzetes döntéshozatalra előterjesztett és a hazai szabályozásra is nagy hatást gyakorló jogeset bemutatását maga az előterjesztő magyar bíró adta elő, aki kérésemre beszámolt arról is, mennyire megdöbbentette az ítélet hordereje. Ilyenkor tudom, kiváltságos vagyok a hallgatóim körét illetően.
Mi volt a legnehezebb és/vagy legkönnyebb pontja az elmúlt időszaknak?
Kifejezetten élveztem a home office-t, amit Belgiumban a járvány alatt főszabállyá igyekezett tenni a belga kormány. Vicces módon valósággá tette ez a különleges helyzet az egyik legelhíresültebb brüsszeli mondást, hogy ezt az ülést nyugodtan el lehetett volna intézni egy e-mailben is. Lecsökkentek az ülésszámok és a legtöbb fennmaradt ülést online is meg lehetett tartani, és mondjuk úgy, jellemzően nem kiskosztümben tettük ezt otthonról. Az őrült brüsszeli munkatempóból így ez az időszak egy kicsit visszavett, ami talán nem is volt baj ebben a mindenki számára bizonytalan helyzetben.
Viszont amikor több hónapig nem látom a családomat élőben, de a brüsszeli kollégáimmal is csak minimális a személyes kapcsolat, akkor rájön az ember, mennyire fontos akár csak egy kézfogás, vagy az ülések margóján, de akár a tanórák szünetében is pár mondatot személyesen váltani. A szakdolgozati konzultációkat is videóhívás keretében folytattuk le, és volt, hogy péntek este csak azt egyeztettük a hallgatóval, hogy még kölcsönösen bírjuk a munka, az egyetemi feladatok és a személyes elfoglaltságok egyszerre történő menedzselését.
Mi motiválta a napi munkában? Illetve hogyan tudta a hallgatók motivációját fenntartani? Volt erre valami praktikája, rutinja?
Sajnos nincs az oktatás napi szinten az életemben, megbízott oktatóként csak néhány tantárgyat és tömbösítve oktatok. Most viszont különösen fontos volt, hogy minden információt megfelelő időben és részletesen megkapjanak a hallgatók, minden egyes óra előtt is külön üzenetet kaptak a feladatokkal kapcsolatban. Az is fokozottan előtérbe került, hogy bármikor elérhessenek és feltehessék kérdéseiket, ha például elbizonytalanodnak a beadandó kapcsán választott téma megfelelőségét illetően.
Összességében hogyan látja ezt az elmúlt időszakot? Elsajátított valami újat a pályájáról, önmagáról vagy esetleg a hallgatókról?
Nem szabad félni az új eszközöktől, mert annyi lehetőség rejlik bennük, és már rengeteg segédlet van, ami ezek elsajátítását könnyíti. A korlátozások utáni fodrászlátogatásom során is például a Moodle használatáról néztem oktató videókat magazinok helyett, hogy abban is kiokosítsam magam.
A hallgatók pedig csak megerősítették benne, hogy van értelme mindezt az időt és energiát az oktatásra, felkészülésre fordítani, mert igenis érezhető és ösztönző számukra, ha az oktató sem veszi félvállról az előadást. Ezúton is köszönöm nekik, hogy ehhez az interjúhoz engem is javasoltak, a hallgatói elismerés számomra a legjobb visszajelzés a munkám eredményességét illetően.
Van valami olyan kedves történet, amely jó emlék marad mind Önnek, mind a hallgatóknak?
Volt olyan hallgató, aki jelezte előre, hogy egy ovis gyerkőcöt kell valamivel lefoglalnia a kiselőadása közben, így nem garantált a zavartalan környezet, és bizony a Mancs őrjárat következő epizódját épp anyuka előadása közben kérte a gyerkőc. Tetszett, ahogy nemcsak én, de a hallgatók is kimondottan elismerték, hogy ez a kérés elsőbbséget élvez, a Teams pedig a mai napig őrzi a „Paw patrol is the best” támogató hallgatói kommentet. :)
Készítette: PPKE Kommunikáció/Horváth Lenke
Fotó: Dr. Töttős Ágnes
