Beszélgetés Vörös István íróval, Egyetemünk oktatójával

konyvhet19.jpg

Vörös István a modern technológiát kihívásnak tekinti, a hallgatókkal a hangot keresi, gyermekregénye főhősének, Loninak, pedig egy szellem a barátja.

Már hosszú ideje Egyetemünk oktatója. Hogyan látja a múlt és jelen ifjúságát? Lehet bármilyen párhuzamot vonni az egyes időszakok között?

Mindig találkoztam igazán tehetséges fiatalokkal, és az átlagos színvonal se volt rossz. Hol ebben, hol abban jobbak évről évre, de a változásokat sosem lehet hanyatlásnak nevezni. A fiatalság szemléletére oda kell figyelni, de makacsul át kell adni azokat a fontos értékeket, melyekre fölesküdtünk. Íróként, bölcsészként, ennek az egyetemnek az oktatójaként. Ha hitelesen teszi ezt az ember, akkor nyitottsággal találkozik a részükről. De minden diák külön történet, egyesével kell látni mindegyiküket. Ez a hangtalálás titka.

A világunkban egyre jelentősebb szerepet játszanak a különböző digitális platformok. Miképp tudnak/lehet alkalmazkodni a korszak kihívásaihoz?

Sok új kihívást jelentenek, nem szabad se sátánként, se mindenre érvényes megoldásként tekinteni rájuk. Különben is, jelenségek bonyolult összességéről van szó. Fontos, hogy túlértékelni sem szabad az újdonságok fontosságát. A 20. századi ember rendszeresen ebbe a hibába esett, a 21. századinak nem lenne helyes ugyanezt tenni.

Ön szerint milyen képességekkel kell rendelkeznie a jövő esztétájának? Milyen új kihívások elé állítja őket a modern technológia? Mit tanácsol számukra?

A korban elvárt tudnivalókat tudnia kell, de tudnia kell régebb dolgokat és bizony még a jövőről is kell gondolkodnia. Az esztétának mindig készen kell állnia a műélvezetre, olvasnia kell, színházba, koncertre járni, és érteni az élvezetének működését, logikáját. Ízléssel kell bírnia, és azt az ízlést leírt kritikákban, tanulmányokban érvényesítenie is kell. Az ízlésének függetlennek kell lennie, amennyire lehetséges, a korelvárásoktól, száz százalékig a politikától, ideológiától, mégis állást kell foglalnia rengeteg dologban, a kor fontos irányzatait értenie kell, és igenis kell, hogy legyen véleménye, határozott világnézete. Mindez, nem a technológia kérdése. Azt használnia kell, de minden elfogultság nélkül.

A Pázmány oktatójaként miképp látja az esztétika képzés helyzetét a felsőoktatásban? Miért egyedi a Pázmány ezen a területen? Mit tud nyújtani a most jelentkező fiataloknak?

Furcsamód a hagyományos esztétika képzés iránt újabban kisebb a kereslet. De az egyetem nem piac, van, amiből nincs szükség sokra, ahogy például a sóból sem, de a hiánya súlyos károsodást okozhat. Emellett nem mondhatnánk, hogy kevesen lennénk az órákon. A szakot elmozdítottuk az elmélettől a gyakorlat irányába, kreatív írást is oktatunk. Kreatív írás és művészeti kritika MA elindítására készülünk. De most futó BA és MA óráink között is számos ilyen irányú akad. Ez a téma sokakat érdekel. Írni még mindig sokan szeretnek. Mi viszont abban is szeretnénk segíteni, hogyan kell olvasni talányos régi, vagy épp egész mai szövegeket. Elméletieket és szépirodalmiakat egyaránt. Vendégoktatóink között pedig megtalálhatók a kortárs irodalom és esztétikai legjobbjai.

loni_es_a_varazsvar_borito.jpg

Sokan úgy tartják, hogy a gyermekirodalom az egyik legfontosabb, és egyben kevésbé értékelt ágazata is a modern irodalomnak. Mint gyermekekhez szóló író, költő, hogyan látja ezt a kérdéskört? Szakmai szemmel hogyan választhat jól a szülő az óriási kínálatból?

Gyerekirodalmi klasszikusokkal nem lehet baj. Kortárs magyarral alapvetően szintén. Érdemes az illusztrációkat figyelni. Ha túl sematikusak, ha csiricsárék, a könyv is rossz lesz. Bele kell olvasni a szövegbe. Ha hemzseg a nyelvhelyességi hibáktól, kerülendő. Ha fordítás, és az eredeti szórendet látjuk, kerülendő. Ha a rajzok vonzó álomvilágba visznek, akkor jöhet. Ha a szövegben gördülnek a mondatok, jöhet.

Nemrégiben jelent meg a Loni és a Varázsvár című regénye, amely a Loni-sorozat második darabja. Honnan jött a regény ötlete, a történet és a karakterek? És ha nem titok, merre indulhatnak tovább a könyv főhősei?

Loni a lányom beceneve. Mikor mesehőssé alakulása elkezdődött, annyi idős volt, mint a könyvben. Már nagyobb. Épp tegnap államvizsgázott fizika szakon. Sőt, A hajnali tolvaj c. verses mesémben is szerepelt már Loni, meg az ebből készült Padlizsán és Paprika c. gyerekdarabomban. Aztán, úgy nyolc-tíz éve felkérésre, talán a főzés témára indult el a történet, az első novella. Más fölkérések is adódtak, és végül összegyűlt annyi mese, hogy megmutattam a Pagony szerkesztőjének, Kovács Eszternek, aki azt javasolta, kerekítsük regénnyé. Végül két regény lett, az induló mesék többnyire az első kötetben vannak. A második könyv, a Varázsvár, egy kísértetcsalád és a Fehér család barátkozásának, illetve a kísértetek kastélyában tett látogatásnak a története. Kísérteties, de inkább vidám. Nem horror. Nem olyan unalmas akciókönyv, hogy amikor elkezdődik a csihipuhi, az ember kikapcsol, és a végét úgyis tudja.

A folyatásra vannak tervek, de még nem dőlt el; arra is gondoltam, hogy az olvasókat szavaztassuk meg, milyen kalandokban akarja látni a kísérteteket, meg Loni családját. Illetve a két kislánynak ezt a szokatlan barátságát. Meddig lehetséges ember és kísértet között jó viszony?

Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Vörös István

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

süti beállítások módosítása