Szelestei Nagy Lászlónak júniusban két kötete is megjelent, melyekből az egyiket szerzőként, a másikat pedig szerkesztőként jegyzi. Az előbbi esetben Séllyei Nagy Ignác püspök munkásságát mutatja be, míg a második kiadványban, többedmagával, az idő és tér hatásának témáját járja körbe.
Ki volt Séllyei Nagy Ignác? Milyen szerepet töltött be a magyar egyháztörténetben?
Séllyei Nagy Ignác az 1777-ben alapított Székesfehérvári egyházmegye első püspöke volt (1777–1789). Székesfehérvári születésű, Nagyszombaton és Rómában szerzett alapos műveltséget, a veszprémi püspökök (Padányi Bíró Márton, Koller Ignác munkatársaként, kanonokjaként) és családja révén ismerte már az új egyházmegye helyzetét, hisz az alapításig a Veszprémi Egyházmegye része volt. Ezidáig a kutatások iránya főleg az egyházmegye szervezésével, a püspök és az uralkodók (Mária Terézia, majd II. József) viszonyával foglalkoztak. A kötetben kéziratos és nyomtatott források feltárásával azt mutatom be, hogy mely forrásvidékek határozták meg tevékenységének irányvonalát, tanítói és papi püspöki hatalmának gyakorlásában. 1763-ban az ő fordításában jelent meg Ludovico Antonio Muratorinak, az olasz katolikus megújulás jelentős alakjának nagy hatást kiváltó műve (A keresztény embernek áhítatossága). Séllyei Nagy Ignác többféle módszerű katekizmust adott papjai és hívei kezébe: gyakran összefoglalta a legfontosabb hittani ismereteket; előírta és ellenőrizte papjai prédikálási tevékenységét; imádságos- és énekeskönyvekkel látta el egyházmegyéjét; egész egyházmegyéjére kiterjedt Oltáriszentség-társulatot alapított. A Rómából magával hozottak szerint a hitélet lényegét eltakaró külsőségek helyett, a Biblia és a szentmise központba helyezését, a keresztény szeretet helyes értelmezését sürgette. Rendkívüli irodalmi igényesség jellemezte ima- és énekeskönyveinek kiadásában. Tudatosan válogatott a múlt értékes szövegeiből, az Énekek könyvébe (1785) Ányos Pál, híres pálos költővel íratott énekeket. Ányos Pál saját kezű kéziratára kutatómunkám során bukkantam rá. Joggal állítható, hogy Séllyei Nagy Ignác a 18. század második felében a katolikus megújulás jelentős képviselője volt.
Hogyan definiálható a liturgikus idő és milyen kapcsolatban van az egyházi és irodalmi műfajokkal?
Elkülönített idő, amelyben bekapcsolódhatunk az üdvösség történetébe. A bekapcsolódást segítik a naponkénti és ünnepkörök szerinti hagyományok. Az Egyház irányításával végzett liturgia (szentmise, szentségek és szentelmények kiszolgáltatása, zsolozsma) és bármiféle egyéni és csoportos törekvésünk sem nélkülözheti a szavakat, éneket, cselekvési formákat. A PPKE-BTK Barokk Irodalom és Lelkiségtörténet Kutatócsoportja 2012 óta működik, elsősorban a kora újkori szöveges emlékeket kutatja, azokat rendezi adatbankokba. Ezek az emlékek a 18. század közepéig az anyanyelvű irodalom részét képezik. Sajnos később a fejlődéselvű irodalomtörténetek az igényes retorikával, poétikai ismeretekkel, nagy szellemi háttérrel megírt vallásos tartalmú műveket mellőzik. Pedig az őszinte vallási élmény megfogalmazása éppolyan irodalmi élményt jelenthet, mint például a szerelemé. Személy szerint azt szeretném, ha ezeket az imákat, énekeket témájuk miatt nem sorolnák az irodalom peremére, vagy azon kívülre. Jó lenne, ha legalább az önmagukat vallásosnak/hívőnek tartók nem eleve lezsilipelve fogadnák az áhítati irodalom termékeit! Gyakran visszaemlékszem arra, hogy már általános iskolás koromban milyen élményt jelentettek számomra Pázmány Péter szentáldozás előtti és utáni imái, vagy néhány népének szövege és dallama. Kutatócsoportunkban az elfeledett/mellőzött irodalmunkat igyekszünk menteni, s ezért az 1800 előtti ima-, népének és prédikációszövegeket nemcsak összegyűjtjük, hanem szakmai közönség körében értékeljük, a tanácskozások, konferenciák anyagát megjelentetjük. Időnként az értékesebb darabokat bemutatjuk nyilvánosság előtt is. Szeretnénk, ha ebben a tevékenységünkben számíthatnánk a katolikus sajtó és más médiumok támogatására!
A templombelső, mint a szakralitás egyik színhelye, milyen módon szolgálja a barokk lelkiséget?
A szakrális tér éppúgy bekapcsol az üdvösségtörténeti folyamatba, mint a szakrális idő. Kutatócsoportunk konferenciáin mindkettőről gyakran esik szó. A templomban sűrűsödnek a liturgikus események. Az oltár az átváltoztatás színhelye, ezen helyezkedik el a trónus (ahová imádásra helyezik ki az Oltáriszentséget) és a tabernákulum (szentségház az Oltáriszentség őrzésére). A kora újkorban mindegyik pompásan díszített: éppúgy, mint a templom többi berendezése (például szószék, orgona). Mindezek háttérül szolgáltak a szentmiséhez és más eseményekhez. A hívek nem mindig tudtak a lényegre figyelni, ennek ellensúlyozásául a 18. század második felében megjelentek az anyanyelvű szentmise szövegek, szentmise-közelibbé alakított népénekek; egyre gyakrabban hangoztak el a „köznép értelmire szabott” prédikációk. Ezek a jelenségek nagyon jól figyelemmel kísérhetők az imént emlegetett Séllyei Nagy Ignác püspöki tevékenységében.
2020-ban rendezték volna meg a kötethez tartozó konferenciát, azonban a pandémia miatt elmaradt a rendezvény. Hogyan alakult ki a szerzők névsora? Miért döntöttek mégis a tanulmánykötet kiadása mellett?
A 2020. évi, húsvét utáni hétre, XIII. konferenciánk témájául Az idő és tér szerepe a barokk lelkiség alakulásában címet tűztük ki. A program szerint 23 előadás hangzott volna el, de a Covid19 megakadályozta a konferencia megtartását. Tízen azonban elküldték kész előadásukat, ezeket kiadtuk. Konferenciáink szervezésének menete: a kitűzött témát szétküldjük a különböző tudományterületen lelkiségtörténettel is foglalkozó, névsorunkra határon innen és túlról feliratkozott kutatóknak, akik tervezett előadásuk címével és rezüméjével jelentkeznek. Amennyiben a rezümé megfelel kívánalmainknak, felvesszük beküldőjét előadóink közé. Ha az előadást tanulmány formájában, jegyzetekkel ellátva megkapjuk, az lektorálás után kerül be tanulmánykötetünkbe. Bár a szokásosnál kissé karcsúbb lett sorozatunk Az idő és tér szerepe a barokk lelkiség alakulásában című kötete, de akik gondosan elkészítették tanulmányukat, azokét ígéretünk szerint kiadtuk. Kiadványaink internetes formában jelennek meg, de minden kötetből nyomtatunk protokollpéldányokat (50-80 példányt) is.
A tanulmányokból levonható közös következtetés vagy megállapítás?
2008-ban tartott I. konferenciánkon (Lelkiségtörténeti számvetés) azt kértük a kutatóktól, hogy minél több, a szakirodalomban ismeretlen anyagot közöljenek, hiszen a lelkiségtörténet kevéssé ismert terület. Csak források bemutatásával, új összefüggések feltárása után lehet majd összegezni. Szinte minden tanulmánykötetünkről elmondhatjuk, hogy új forrásokat, új adatokat, új megállapításokat tartalmaz. A most megjelent kötet tanulmányait, azok minőségét egyenként kell értékelni, amit bizonyára egy-egy recenzió meg is tesz majd, de ez semmiképpen sem a kötet szerkesztőjének, szerzőjének a feladata. A kötet címéből is következik, hogy az elmondottakat gazdag képanyag illusztrálja (interneten színes, a protokoll példányokban fekete-fehér kivitelben).
Hogyan vihető tovább a konferencia témája? Milyen kutatási mélységei vannak még?
Nem törekszünk arra, hogy egy-egy, konferenciáinkon tárgyalt, de nem nem szorosan a Kutatócsoport szakterületét képező témában állandóan jelen legyünk, de a lelkiségtörténettel érintkező kutatásokra folyamatosan figyelünk. Az áhítati irodalom műfajait (imák, énekek, imádságok, elmélkedések) időnként újra tárgyaljuk konferenciáinkon, és ott kíváncsian várjuk, hogyan bővülnek ismereteink. A kutatók rendszeresen használják témakörre vonatkozó forrás- és szakirodalmi bibliográfiáinkat; egyre több adatsorhoz férnek hozzá ima-, népének és prédikációs adatbankjainkban. Az elmúlt tíz évben 35 tanulmány- és forráskötetet tettünk közzé. De természetesen örülünk mások, különösen a fiatalok e területen elért eredményeinek is. Munkánkba igyekszünk bevonni a már országosan elismert, konferenciáinknak rangot adó neves tudósokat éppúgy, mint egyetemeink tudományos műhelyeinek fiatal nemzedékét. Így jöhetett létre az a viszonylag stabil, és jelentős létszámú tudós kör, amelynek tagjai tanulmányaik, megszólalásaik, téma iránti érdeklődésük által nagyban segítik a figyelem felhívását lelkiségi irodalmunkra.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Magyar Kurír
Borító: PPKE BTK
