A Felső-Kiskunságban rendezett erdőkezelési tábor elsődleges célja az ismeretátadás és a társadalmi felelősségvállalás növelése. A téma fontosságáról, az egyéni szerepvállalásról, valamint az ember és a természet összekapcsolódásáról beszélgettünk Gregor-Tóth Péterrel, Egyetemünk pszichológus hallgatójával.
Hogyan találtál rá erre a táborra? Mesélnél róla nekünk mit is jelent az, hogy erdőkezelési tábor?
Az erdőkezelési táborra az Ifjú Kócsagőr Programban történő részvételemen keresztül találtam rá. Ez egy évente lebonyolított verseny, amelyet minden hazai nemzeti park megrendez. Fő célja a szemléletformálás, és természetvédelmi programok és törekvések népszerűsítése a 18-24 éves korosztályban. Az, hogy ez hogyan valósul meg a gyakorlatban, nagyban eltér tájegységenként. Én majdnem két hetet töltettem el a Kiskunsági Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó területeken. Az ott tartózkodásom szinte teljesen egybe esett az Oakeylife által szervezett erdőkezelési táborral, ezért „ifjú kócsagőrként” lehetőségem nyílt részt venni a teljes tábori programon.
A tábor elsődleges céljai közé tartozik az ismeretátadás és a társadalmi felelősségvállalás növelése. A táborban résztvevő önkéntesek délelőttönként természetvédelmi célú erdőkezelési projektekben vesznek részt, délutáni pedig ellátogathatnak a Felső-Kiskunság legkülönbözőbb, referencia értékű területeire és megismerkedhetnek jelenleg is zajló természetvédelmi törekvésekkel. Az erdőkezelés természetvédelmi céllal történik, ez azt jelenti, hogy az önkéntesek különböző módszerek segítségével változtatnak az erdő összetételén, annak érdekében, hogy a jövőben őshonos fajokból álló, fajgazdag erdőterületek jöhessenek létre. Ennek egyik elsődleges eszköze az idegenhonos inváziós fafajok visszaszorítása a hazai erdőkből. Ezeknek a betelepített fajoknak jelenleg még nincsen természetes ellensége, ezért emberi beavatkozás nélkül, idővel kiszorítanák az őshonos fafajokat. A tábori program jelentős részét képezte az, hogy olyan adventív fajok magoncait távolítottuk el a Peszéri-erdőből, mint a mirigyes bálványfa vagy a nyugati ostorfa. Amikor pedig nem ezzel foglalkoztunk, akkor más programokon vettünk részt, mint pl. túzok megfigyeléssel egybekötött kocsitúra a pusztában, a Rákosi Vipera Védelmi Központ vagy éppen a Peszéri-erdőben található rezervátum tisztás meglátogatása.
Milyen emlékekkel, élményekkel távoztál a program végén?
Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy csak jó élményeket szereztem és rengeteget tanultam. Az erdőkezelési tevékenység végzése nagyon tanulságos volt. Könnyen elsajátítható és egyszerűen végezhető fizikai munkáról van szó, amely megmutatta, hogy bárki képes tenni hazai élőhelyeink sokszínűségének megőrzéséért. Csak nem szabad elrettennünk a próbálkozástól. A Felső-Kiskunságon eltöltött idő alatt számos védett és fokozottan védett állat- és növényfajjal találkoztam. Ezek közé a fajok közé tartozik pl. a nagy hőscincér, a túzok, a rákosi vipera, a csikófark vagy a buglyos szegfű. Az ilyen tapasztalásoknak köszönhetően örökre másként fogok tekinteni hazai élőhelyeinkre, megtanultam felismerni és értékelni a természet sokszínűségét. A tábori program mellett, különösen meghatározó élmény volt számomra az is, hogy saját magam is részt vehettem egy kutatás adatgyűjtésében. Egy hüllőtani vizsgálatról van szó, amelynek célja a Magyarországon is megtalálható rézsikló táplálkozásai szokásainak feltérképezése. Ennek keretében alkalmam adódott befogni, alapszintű méréseket végezni, majd pedig a befogás pontos helyén szabadon engedni ezeket az állatokat. Amikor pedig nem épp inváziós fajokat távolítottam el, az Alföld kincseit csodáltam, vagy épp hüllőkkel foglalkoztam, akkor a Peszéri-erdőben található erdészház épp aktuális lakóinak társaságát élveztem. Nem csak a tábor önkéntesei használják az egyébként rendkívül jó állapotú és gondosan őrzött épületet. Szakdolgozó egyetemisták és kutatók állandó lakhelye is ez a csodás hely, akik hol kevesebb, hol pedig több időre maradnak az erdő területén. Ennek köszönhetően sosincs egyedül az ember, mindig alkalma nyílik új emberek megismerésére. Ottlétem során rengeteg értékes és fantasztikus embert ismerhettem meg, akiktől legalább annyit tanultam az erdei ház nyugalmában, mint kint a terepen.
Napjainkban egyre fontosabbá válik a környezetvédelem és a fenntarthatóság. Számodra mit jelent ez a hétköznapokban?
Gyermekkoromat egy hegyekkel és erdőkkel körbezárt kis faluban éltem le, a természet ezért az életem része, és örökre az is marad. Az, hogy sétálhatok a természetben és különböző fajok ezreit láthatom, az számomra kincs és hatalmas megtiszteltetés. Számomra a fenntarthatóság azt jelenti, hogy úgy éljek, hogy az utánam következő generációk sokasága is élvezhesse ezt a privilégiumot. A hétköznapokban ezt én is úgy próbálom megvalósítani, ahogy a legtöbb ember, aki kicsit is felelősnek érzi magát a környezetért. Igyekszem csak annyit használni mindenből, amennyire tényleg szükségem van. Tiszteletem és szeretem a természetet és ezért óvom is. Úgy gondolom, hogy egy önmagában egyszerű, ám ennek ellenére mégis összetett és olykor ijesztő feladatról van szó. Sokszor eszébe juthat a természetet óvni akaró embernek, hogy mire képes ő egyedül, hiszen egy ember önmagában csak egy csepp a tengerben. Nekem is gyakran eszembe jut ez a gondolat, de ilyenkor arra gondolok, hogy egy olyan kis részlet, mint egy ember környezettudatossága is képes minket közelebb vinni egy szebb jövő felé. Mindenkinek bele kell tennie a munkát egy fenntartható jövőbe és mindenkinek arra kell törekednie, hogy ezt az üzenetet adja át ismerőseinek, szeretteinek és családjának. Számomra a hétköznapokban azt jelenti a fenntarthatóság, hogy igyekszem a tőlem telhető legtöbbet megtenni egy szebb jövő érdekében, és igyekszem a természet szeretetét és tiszteletét átadni másoknak is. Mert amit saját magunk is ismerünk és szeretünk, azt megvédeni is sokkal hajlandóbbak leszünk.
Jelenleg pszichológus hallgató vagy a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon. Szerinted hogyan kapcsolható össze a pszichológia és a természetvédelem?
Hazánkban a természetvédelem és az emberi tevékenység erősen egybefonódott, elválaszthatatlan. Részei vagyunk a természetnek és számos védett faj hosszútávon történő megőrzése csak úgy lehetséges, ha mi emberek is energiát fektetünk abba. Amiben pedig benne van az ember, ott helye van a lélektannak is. Habár első ránézésre egymástól távol álló területekről van szó, úgy gondolom, hogy könnyen megtalálhatók a metszéspontok. A pszichológiának fontos szerepe lehet pl. a természetvédelmi üzenetek közvetítésében. Azt szokták mondani, hogy hiába mondja el valaki a világ legjobb és leghasznosabb üzenetét másoknak, ha azok nem értik vagy nem figyelnek arra az üzenetre. A lélektan sokat segíthet az ilyen jellegű üzenetek verbális- vagy írásos formájú átadásában. Gondolhatunk itt egy figyelemfelkeltő figyelmeztető tábla tervezésére, a következő generáció edukációjára és minden más olyan helyzetre, ahol úgy kell átadni információt, hogy az meg is ragadja az embereket. A lélektani kutatások segíthetnek annak a meghatározásában, hogy milyen módokon vagyunk képesek a leghatékonyabban megszólítani a különböző, természetvédelem iránt kevéssé érdeklődő csoportokat.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Hevér Kinga Szilvia
Fotó: Gregor-Tóth Péter
