A testi-lelki egészség, ember és környezet kapcsolata címmel rendezett nyitókonferenciát az egyetem Szent II. János Pál Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézete április 28-án. A pódiumbeszélgetéseken a szakterületet érintő legkiválóbb kutatók és előadók vettek részt.

Kuminetz Géza rektor atya bevezető előadásában emlékeztetett a kutatóintézet céljára: „…lassan három évvel ezelőtt nem azzal a céllal jött létre, hogy »elvegye« az egyes karoktól a kutatásokat, hanem komplementer, kiegészítő szerepre vállalkozva erősítse a katolicitás szellemét. A katolicitás tárgyilagos és inspiráló látásmódjával a teremtésvédelem terén is őrizze és művelje az ember, a Szentírás szerint a teremtést.”

Miért szorul védelemre a teremtés? „Vajon nincsenek meg a maga nagy, immanens folyamatai, azok az egyensúlyok, amelyek létben tartják – és egyre komplexebb szervezeteket, szerkezeteket produkálnak ezen a bolygón?” A kérdésre a következő választ adta rektor atya: „Az ember elfelejtette az őrizze és művelje igét, egyre inkább a természet leigázására törekszik.”

Ez a látás- és cselekvésmód egyre több problémát idéz elő. Az ember megbontotta a komplex egyensúlyokat, mindazt, ami az emberi élet és kultúra alapját képezi. „A bioszférára, erre az összetett rendszerre kell építenünk a társadalmat, és ezzel kompatibilisnek kell lennie a gazdaságnak, a kultúrának.”

Az ember beavatkozása miatt megbomlottak a komplex rendszerek, felborult a bennük lévő, illetve az egymásközti egyensúly.

Az úgynevezett tudományos-technikai ész – folytatta Kuminetz Géza –, bármilyen mélyre lát is az ok és okozati összefüggések között, mégsem elégséges ahhoz, hogy a világ nagy rendjét felfogja, megértse, és annak megfelelően illeszkedjen bele, ne pedig fellázadjon ellene.

„Ezért a pozitív tudományok okosságát fel kell váltania a bölcsesség gondolkodásmódjának. Értsük újra helyesen: éljünk mértékletesen! Ehhez meg kell találnunk a helyes mértékeket, és azokhoz szükséges igazítanunk az életünket, ennek nyomán pedig bioszférabarát technológiákat és emberbarát társadalmakat építeni.”

Zlinszky János, a Szent II. János Pál Kutatóközpont keretében működő Teremtésvédelmi Intézet vezetője, a Jog- és Államtudományi Kar docense első kutatási programjukat a következőben fogalmazta meg: „Fenntarthatóság, állóképesség, az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás társadalmi kihívásai.” Mit lehet tenni abban a nehéz helyzetben, amelybe „az emberiség belenavigálta magát az elmúlt fél évszázadban?”

Ötven évvel ezelőtt született meg a Római Klub első jelentése, amely a tudomány eszközeivel mutatta be az emberiség mozgásterét a Földön, a főbb gazdaságpolitikai lehetőségeket és azok következményeit. „A Római Klub jelentése rendkívül pontosan fogalmazott az uralkodó paradigma következményeit illetően.”

Az uralkodó paradigma a mindenáron való gazdasági növekedésre törekvést jelenti. Ötven éve az ENSZ – mint Zlinszky János emlékeztetett rá – párhuzamos gondolkodás eredményeként megtartotta az első világkonferenciát Stockholmban, amely az ember és a természet kölcsönhatásával foglalkozott. „Ezen a konferencián a tagországok olyan alapelveket fektettek le, amelyek máig érvényesek, és amelyeknek a jelenleg hatályos globális fenntarthatósági program is érvényt kíván szerezni.”

Az intézetvezető rámutatott: a politikai oldaláról is egyre inkább jelentkezik az igény mindannak a megoldására, amit a tudomány ötven éve megfogalmazott. A stockholmi konferencia után az akkori pápa, VI. Pál „magvas üzenetet intézett a világ országaihoz, amelyben felhívja a figyelmet az ember és a természet viszonyára, a jövő generációk és a természet iránti felelősségre, és ezt az üzenetet a pápák azóta is egyre gazdagították, részleteiben kibontották. Az emberiség azonban sem a tudományra, sem a politikára, sem pedig a vallásra nem hallgatott. Mára a fenntarthatóság, állóképesség, ezen belül az éghajlatváltozás, az ehhez való alkalmazkodás, az éghajlatváltozás megállításának lehetőségei összetett, nehéz és hosszútávú feladattá nőtték ki magukat.”

A társadalom, a gazdaság és a természet együttműködésének stabilizálása nagyon is időhatárhoz kötött – figyelmeztetett Zlinszky János. Erről szólt ötven éve a tudományos figyelmeztetés, erről szólnak például az éghajlatváltozási kormányközi testület jelentései is, amelyek közül a legutóbbi a napokban jelent meg.

„Mennyi időnk van a különböző területeken cselekedni, illetve a cselekvés lehetőségének intenzitása és szélessége hogyan változik a probléma elhanyagolásának függvényében? Jelenleg félidejénél tart a globális fenntartható fejlesztési célrendszer végrehajtása – vagy végre nem hajtása.” Az egyetem, küldetésének megfelelően, több tudományos kötetet adott ki, többek között Világunk átalakítása címmel a fenntartható fejlődés 2030-ig megvalósítandó programját.

Az Intézet a keresztény / katolikus társadalmi tanítás alapján vizsgálja a természet és a társadalom helyzetét. „Holisztikus szemlélettel minden vonatkozásban interdiszciplináris diskurzus megteremtésére törekszünk. Megoldásorientált szemléletet szeretnénk követni. A probléma leírása és feltárása mellett szólni kívánunk a lehetséges gyakorlati lépésekről is.”

Az Intézet fontosnak tartja, hogy a tudomány eredményeit közérthető módon a szélesebb társadalmi nyilvánosság elé tárják. Ezt követően Zlinszky János a tervezett kilenc kutatási programot vázolta, amelyek az ember és a természet viszonyát vizsgálják különböző nézőpontból. Rámutatott: „Ferenc pápa a Laudato si kezdetű enciklika magyarázata során rendszerszintű változást sürget. A mai gazdasági-politikai világrendszernek ugyanis nem az a fő célja, hogy stabil működést biztosítson a társadalom és a gazdaság számára. Folyamatosan növekvő működésmódot kíván, a határtalan növekedésről pedig tudjuk, hogy nem vezet stabilitáshoz.”

Helyesen értelmezett rendszerváltásra van tehát szükség ahhoz, hogy a stabilitás bekövetkezzék a gazdasági helyzetértékelésben, a gazdasági célrendszerben, a fogyasztói döntéshozatalban, a hazai tájak használatában és a felzárkóztatásban, a mélyszegénységből való kitörésre itthon és külföldön is. „Mindezek vizsgálata az Intézet feladatai közé tartozik.”

Az első pódiumbeszélgetésen részt vett Bándi Gyula, az egyetem Jog-és Államtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese, a környezetvédelmi jog kutatója, Fajzi György pszichológus, pedagógus, kutatási területe a fenntartható fejlődés megvalósulásának pszichológiai akadályai, ezen akadályok leküzdésének lehetőségei egyéni és társadalmi szinten, a pozitív mentális egészség fogalmának kidolgozója, Nevelős Gábor jezsuita szerzetes, gépészmérnök, aki a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a megújuló energiaforrásokat kutatta, később Rómában írt diplomamunkája a Laudato si kezdetű enciklikával foglalkozik és Mihók Barbara ökológus, biológus, mentálhigiéniás szakember.

A második beszélgetésben kifejtette gondolatait a konferencia címében megadott témával kapcsolatban Szabó Marcel alkotmánybíró, korábbi zöld ombudsman, a nemzetközi környezetvédelmi jog kutatója, Páldy Anna nyugalmazott főigazgatóhelyettes, a Nemzeti Népegészségügyi Központ szaktanácsadója, a Magyar Higiénikus Társaság elnöke, aki a környezetegészségi epidemiológiának, a klímaváltozás és a levegőszennyezés egészségi hatásainak vizsgálatával foglalkozik, illetve a környezetegészségügyi információs rendszer kialakításának kutatója és szakértője, Steiger Anita, a JÁK kommunikációs referense, pedagógus, cserkészvezető, a PPKE teremtésvédő junior csoportjának kezdeményezője és Völgyesi Levente tanszékvezető docens, kánonjogász, szentszéki kötelékvédő, a váci egyházmegye diakónusa.

Minden résztvevő hangsúlyozta a szoros összefüggést a környezet állapota és az ember testi-lelki egészsége között. Fel kell ismernünk igazi helyünket a teremtett világban, s a „klímaszorongás” idején „ökológiai aszketizmusra” lenne szükségünk a fenntartható életmódhoz.

Mint Tahyné Kovács Ágnes, a programot szervező és egyben a beszélgetést vezető docens összegzően fogalmazott: „A Teremtésvédelmi Kutatóintézetnek az a reménye, hogy egyetemünkön, illetve más műhelyekben dolgozó kollégákkal összefogva, releváns kérdésekben kutatással és ismeretterjesztéssel hozzá tudunk járulni a társadalmi felkészüléshez.”

Szöveg: Elmer István